Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)
A tizenharmadik
eldönteni hivatott újpesti összecsapásról: „Remek színjáték volt! Mint amikor két hatalmas eró' egymásba ütközik, szikrázik bele minden, itt is szikrázott. Az első negyedóra egyenlő erők tapogatózó küzdelmét hozta. A másodikban újpesti fölény volt, két góllal. A harmadikban ferencvárosi fölény, gólok nélkül, de egész sereg veszélyes helyzettel. Szünet után az első negyedórát ferencvárosi fölény jellemezte, két góllal, a másodikban is zöldfehérek támadtak többet. Az utolsó negyedórában újra feljött az Újpest, és most már nagyon kemény volt a harc.” A mérkőzés legvitatottabb eseménye a Fradi első gólja volt. A második félidő hatodik percében Móré 18 méterről lőtt, és a nagy erővel megrúgott labda a kapus kezét érintve vágódott tovább. A bíró habozás nélkül gólt ítélt, mivel a lyukas hálón ment ki a labda. Az újpestiek természetesen tiltakoztak, szerintük a kapusról mellé ment a lövés. Amíg a felek vitatkoztak, a pályamunkások a hálót összevarrták - és a végén maradt a 2:2. A ferencvárosiak elégedettek voltak a döntetlennel, amit az is jelzett, hogy a meccs után az öltözőbe érkező futballistáknak Blum Zoltán edző megköszönte a lelkes játékot, és egyenként megcsókolta őket. A tavaszi veretlenséget nagy csatában tehát sikerült megőrizni, és a soron következő mérkőzésen is alaposan megizzadtak fiúk az ebben az idényben kitűnő teljesítményt Bocskai ellen. Pedig a debreceniek nem is otthon, hanem a Hungária körúton fogadták a Fradit. A 2:1 -es, nehezen kivívott győzelem emlékére a csapat egyik szurkolója zöld-fehér lakkozású cigarettatárcákat és öngyújtókat ajándékozott a játékosoknak, s ezeket a szokásos kedd esti vacsorán osztotta ki a vezetés. Csaknem héthónapos kényszerpihenő után a Kispest elleni mérkőzésen tért vissza a Fradiba az októberi magyar-olaszon lábtörést szenvedett Korányi. A találkozó nem mindennapi fordulatokat hozott: 3:0-as ferencvárosi vezetés után a középmezőnyhöz tartozó kispestiek egyenlítettek, ám ezt követően beindult a zöld-fehér henger, és hét gólig meg sem állt. Még az újból csatárt játszó Polgár is betalált a vendégek kapujába. A Somogy nem úszta meg ennyivel, a bentmaradásért küzdő kaposváriak mégsem voltak boldogtalanok: négy gólt lőttek az Üllői úton. Az 1933-34-es évad érdekessége, hogy a bajnokavatásra csak az olaszországi világbajnokság után került sor. Addigra a többiek már befejezték a szezont. A Phöbus elleni mérkőzésen az első hely volt a tét: a Fradi csak pontszerzés esetén lehetett bajnok, mert az Újpestnek jobb volt a gólaránya. A papírforma ugyan biztos hazai sikert ígért, de Sárosiék még jól emlékeztek arra, hogy az ősszel milyen kínkeservesen tudták csak legyőzni a kiscsapatot. A szünetig ezúttal is jól tartotta magát a Phöbus, csupán 1:0 volt az állás. A második játékrészben aztán sorra születtek a ferencvárosi gólok. Az idény utolsó találata (74. perc) Sárosi György nevéhez fűződik: „Polgár finom passzával Sárosi ugrik ki. Nyugodtan viszi az emberek közt a labdát, cselt csinál, és közelről pontosan lő a jobb alsó sarokba.” Sárosi huszonnégy góljával csak a második lett a mesterlövészek között, mert Toldi Géza még nála is eredményesebb volt: huszonhétszer talált a hálóba. 71
