Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)

Aranyérem tizenhárom év után

Tóth-Potya István (balra), akárcsak tizenhárom évvel korábban, 1926-ban is biztos pontja volt a Fradinak

Egy héttel később, a 33 FC elleni találkozón a remekül védő Zsák ugyancsak megnehezítette a zöldek dolgát, akik végül csak bedarálták a budaiakat. Amikor a lefújás után kiírták a Springer-szobor melletti táblára az MTK-Erzsébetvárosi TC meccs eredményét (0:1), óriási ovációban tört ki a közönség. Kalapok, sapkák repültek a levegőbe, és a drukkerek kórusban éltették a kiscsapatot.

Az őszi zárófordulóban két nagyszerű formában lévő csapat találkozott az Üllői úton: az UTE látogatott Kohutékhoz. Az izgalmas találkozón az első félidőben az újpestiek több gólhelyzetet is kihagytak, majd 1:0-s ferencvárosi vezetésnél egy 11-est is elhibáztak. Ezen a napon az FTC-t nem lehetett legyőzni - a szerencse is a zöld-fehérek mellé szegődött. Hosszú évek után a Fradi két pont előnnyel őszi első volt, s üdvözlő táviratok ezrei érkeztek a klubhoz. Izsák „Zsazsa”, a csapat intézője rajzszöggel tűzte ki ezeket az öltöző falára, mintegy ezzel doppingolva a játékosokat.

A téli szünet után nagy várakozás előzte meg a bajnoki folytatást. A 33 FC azonban kifogott a Fradin, és gólnélküli döntetlennel zárult az összecsapás. A szurkolók nehezen viselték el a váratlan pontvesztést, és bizony, keresetlen szavakkal illették a játékosokat. Tóth-Potya István ki is fakadt: „Mi teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy örömet szerezzünk híveinknek, de a közönségnek a vasárnapihoz hasonló viselkedése igazán nem alkalmas arra, hogy csapatunkban a lelkesedést fokozza.”

Az ezt követő öt bajnoki mérkőzés mindegyikén két pontot szerzett az FTC - igaz, egy alkalommal nem a pályán, hanem a tárgyalóteremben. Március idusának előestéjén

41