Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)
Bravúr a BL-ben, ismétlés az NB l-ben
Az Akasztón elért sima, 3-0-s győzelem után már valóban az első helyen állt az FTC; az addig huszonöt bajnoki címet nyert Ferencváros a 25. fordulóban tornázta fel magát a táblázat tetejére. A Parmalat FC ellen hősies küzdelemben harcolta ki a három pontot és védte meg elsőségét az aranyéremre törő gárda, az összesen kilenc sárga lapot kiosztó Cserna játékvezető ugyanis két játékosát is kiállította. Izgalmasan és a Fradi szempontjából szerencsésen indult a találkozó, Hajdú a 11. percben tizenegyest védett. Arany a zöld-fehéreknek szerzett vezetést, majd a második büntetőt már értékesítették a fehérváriak. Ekkor már kilenc emberrel játszott az FTC, mert előbb a második sárga lapját megkapó Jagodicsot, majd az újabb Parmalat-tizenegyes miatt hevesen tiltakozó Nagy Norbertét is leküldte a bíró. Lisztes óriási góljával mégis a maga javára fordította a mérkőzést a Fradi: a lobogó hajú középpályás huszonkét méterről, ballal lőtt a jobb alsó sarokba. Mivel a nagy rivális BVSC odahaza szenvedett vereséget, négy mérkőzéssel a szezon vége előtt négy pont volt a Ferencváros előnye. A második Üllői úti döntetlen (1-1 a ZTE ellen) után került sor a BVSC-FTC csúcs- rangadóra. A bajnokság szempontjából sorsdöntő mérkőzést a vasutasok a Népstadionban rendezték, és a 45 ezres nézőszám azt bizonyította, hogy helyesen tették. A hatalmas Fradi-tábor bajnokként akarta ünnepelni csapatát. A klub történetének huszonhatodik futball-aranyérme a 40. percben komoly veszélybe került: tizenegyeshez jutott a BVSC. Orosz azonban kapufára lőtte a büntetőt, és három perc múlva már a ferencvárosi kezek emelkedhettek a magasba. Keller a tizenhatos sarkáról szabadrúgásból ívelt a kapu elé, és Zoran Kuntics magasra felugorva, öt méterről, szép mozdulattal fejelte a labdát a bal alsó sarokba. Később kiderült: a nyáron távozó szerb csatár utolsó fradista találata igazi aranygól volt. Bár a második félidőben a vasutasoknak két nagy helyzetük is volt, a Fradi ezen a napon szövetséget kötött Fortunával, s ezzel a győzelemmel behozhatatlan, nyolcpontos előnyre tett szert. Jóllehet, matematikailag ekkor nyerte meg a Ferencváros a bajnokságot, valójában a tavaszi nagy menetelés többi mérkőzésén való helytállás döntött a javára. Sokan már a hármas sípszó előtt önfeledten ünnepelték csapatukat, s jó néhányan nem tudták kivárni a meccs végét, és betódultak a küzdőtérre. A bíró az öltözőbe parancsolta a játékosokat, és öt percig szünetelt a játék. Aztán a szurkolók visszahúzódtak a pályán kívülre, a két gárda pedig lejátszotta a hátralévő öt percet. A Fradi 484. népstadionbeli mérkőzésén elért 1-0-ás győzelem azt jelentette, hogy 1963 (SZEAC), 1964 (Győri ETO) és 1967 (Egri Dózsa) után immár negyedszer köszönthette bajnokcsapatát a Fradi-tábor ebben az impozáns sportlétesítményben. A ferencvárosi szurkolók számára azonban az Üllői úti stadion jelenti az igazi otthont, így a „hivatalos” ünneplés a következő mérkőzésen történt. A majorettek felvonulása után vehette át Lisztes Krisztián a pápai fradisták Zöld Sasok-díját, amelyet a bajnokság legjobb ferencvárosi labdarúgójának ajánlottak fel. S hogy bizonyítsa, jó helyre került a trófea, a 20. percben futtából, mintegy húsz méterről bombagólt lőtt a bal felső sarokba. 1 9 95 / 96 179
