Nagy Béla: Fradi - huszonhétszer! Bajnokcsapatok 1903-2001 (Budapest, 2001)
A „csikócsapat” diadala
Az 1975-ös év nagy sikere: bejutott a KEK-döntőbe a Ferencváros! szerűen, sorra nyerte a meccseit. A viharsarki vereség után a Bp. Honvéddal vívott ádáz csatát a zöld-fehér gárda, és a hét gólt hozó összecsapáson megérdemelten fektette kétvállra a piros-fehéreket. A villámléptű jobbszélső, Pusztai László kétszer is bevette korábbi csapata kapuját. A következő dél-magyarországi kiránduláson megint csak egy találat született, ám azt Szegeden Nyilasi érte el, így két ponttal távozott a Fradi a Tisza- partjáról. Ebben az időszakban játszotta 1000. nemzetközi mérkőzését a Ferencváros, a Közép-európai Kupában a csehszlovák Zbrojovka Brno ellen mérkőztek Szabóék. A Fradi-induló hangjaira bevonuló csapatokat Kemény Tibor, az 1937-es KK-győztes Ferencváros balszélsője vezette, és az 1000-es számmal ellátott labdával ő végezte el a kezdőrúgást. A zöld-fehérek sziporkázó játékkal 7-1 -re nyertek. A gálaelőadás mellett akadtak gyengébb produkciók is. A Zalaegerszeget például közepes színvonalú találkozón csak egy nagy védelmi hiba után esett góllal sikerült legyőzni (mellesleg a bevétel ötven százalékát a klub felajánlotta egy vietnami iskola építéséhez). Egy héttel később a Vasast viszont jó játékkal verték a zöldek a Népstadionban. Akkoriban a négy nagy budapesti csapat (Ferencváros, Újpesti Dózsa, Vasas, Bp. Honvéd) egymás elleni meccseit kettős rangadók formájában az ország legnagyobb arénájában rendezték. A hazai pálya feladása azonban nem jelentett hátrányt Dalnoki Jenő „fiainak”, a három mérkőzésen tíz gólt és hat pontot szereztek. Tatabányán sohasem volt könnyű nyerni, ám ennek a Fradinak nem okozott problémát a bányászegyüttes magabiztos legyőzése. A november elsejei, Üllői úti 137
