Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)

86 S Toldi Géza ment. Húzta a szíve vissza az Üllői útra. Ismét felharsanta nézőtéren: — Gé za! Gé-za! Gé-za! És ez az aranyos nagy gyerek öregedő szívvel és izmokkal is küzdött, lelkesedett, harcolt, veszekedett a pályán. Szívesen tet­te. Hiszen ismét otthon volt... * Egyszer mindennek vége... Nemcsak a nótában, hanem az élet­ben is. Toldi Géza most visszavonulta labdarúgástól. AUGUSZTUS + Toldi Géza búcsúmérkőzésén: Ferencváros—Z. Danuvia 5—0. Háromnegyed 6-kor vonulnak ki a csapatok. Toldi Gézát lelkes ünneplésben részesíti a nézősereg. A B-közép ütemes Géza-Géza! kiáltással ünnepli a visszavonulló labdarúgót. A Ferencváros elnök­sége megjelent a pálya középpontján és hosszú beszédekben bú­csúzik Toldi Gézától. Sárosi dr. adja át a játékosok ajándékát Tol­di Gézának. Az ünnepelt már az első támadásban benne van. Aztán a 8. perc­ben Toldi Gézát lesen találja a játékvezető sípja. A lelátón meg­jegyzik: Mi az? Az ünnepeknek sem szabad lesre futnia? A következő percben Toldi előbb a bal felső sarokba ível egy labdát, majd hatalmas bombát ereszt meg, amely az egyik védő­ről visszapattan. A közönség lelkesen tapsol Gézának. A 27. perc­ben Kiss passzát Zurian visszajátsza a saját kapu felé. Toldi rárajtol és az ünnepelt 10 méterről éles, lapos lövéssel küldi a labdát a jobbsarokba. Tulajdonképpen búcsúgólját — mégha nem is hivatalos mérkőzé­sen — annak a csapatnak rúgta, amelynek ekkor már edzője volt! Toldi egyébként csak az első félidőben játszott. A szünetben Toldi mégegyszer körülnézett az Üllői úti pályán. Azután a B-Közép nagy üdvrivalgására megindult a híres B-Közép zászló felé. Utána átsétált Toldi a nagy lelátó elé, ahol a budai B-közép zászlója hajolt meg előtte. A szívszorító percek ezután következtek. Toldinak végig kellett mennie a nagy lelátó előtt a futópályán, hogy az öltözőbe jusson. Ez nem volt ám olyan egy­szerű. Az ülőhely közönsége egy emberként pattant fel és virágokat szórva, tapsolva, éljenezve kísérte Toldit. Szegény Géza! Láttuk, nagyon nehezére esett a dolog. A könnyei csak úgy záporoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents