Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
47 4—3-as győzelmét? Álmomban óriási ünneplésben részesítette a szurkolóhad a fiúkat. Vállon vitték be őket az öltözőbe. Elvonuláskor, villamoson, ferencvárosi vendéglőkben, kávéházakban mindenütt csak ilyenekről beszéltek az emberek: ,,Barátom! Látjátok? Ez a Fradi! Kilenc emberrel meg tudta verni ezt a kitűnő Szegedet! Figyeltétek, hogy milyen szívvel játszottak, küzdöttek a fiúk? Mint valamikor azon a 6—1-es Fradi—Austria meccsen. Hol van itt baj? Hol van itt hullámvölgy? Egy kis formahanyatlás volt, ennyi az egész. Mi az a pár pont, amivel előttünk vezetnek, amikor így tud küzdeni a csapat, egy szívvel és egy lélekkel? Nyugodtan hajthatjuk a fejünket mi is téli pihenőre és tavasszal majd mi jövünk, a nagy Fradi! Majd nézzétek meg a tavaszi csapatot! Vagy figyeljétek meg már most a téli meccsek során, hogyan fogja elintézni a Fradi a Gradjanskit, meg a bécsieket!" — Hát igen, igen — hümmögött az egyik —, de mindez csak álom volt. — Álom — mondtam én —, de most képzeljük el azt az esetet, hogy nem volt álom. Vájjon az urak nem látják, hogy valóban milyen kevés hiányzott ahhoz, hogy így legyen? Nem érzik, hogy milyen kis véletlenen múlt, hogy nem 4—3 lett az eredmény a Fradi javára. Tegyék a szívükre a kezüket és mondják meg: vájjon szidták volna-e a vezetőséget, az edzőt, felsorolták volna-e azt a sok ,,bajt", ha semmi más nem történik, csak annyi, hogy Sárosi berúgta a 11-est és nem hagyja ki azt a nagy helyzetet? — Hát... — mondta az egyik bizonytalanul — van benne valami. — Igaz, hogy nagyrészt a véletlenen múlt, hogy nem győztünk — mondta a másik. — Ha csak egy icipici szerencsénk van, Kiss is lőhetett volna egy gólt. Kiszely se lőtte volna az első félidőben kapusba abban a bődületes helyzetben a labdát — nyolc lépésről tel jesen tisztán. Tátrai is lőhetett volna gólt a második félidőben és Sárosi III fejese is a kapufáról jött vissza. Csak hajszálon múlt, hogy nem lett belőle gól... — No és mit mondtak volna, ha 4-3-ra, vagy 5—3-ra győzött volna a Ferencváros? Akkor is ,,bajokról" beszéltek volna? — kérdeztem tovább. — Már hogy képzeli? — nézett rám az egyik. — Kilenc emberrel győzni az magának rossz eredmény? — No látják — mondtam én. — Feleljenek, akkor mit mondtak volna! — Hát valami olyasmit, amit maga mesélt az előbb az álmával kapcsolatban: hogy nincs itt komoly baj, hogy felfelé kezd ívelni a
