Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
45 csolatban valószínűleg amúgyis szüksége lesz a fővárosnak. A mai játéktér lenne viszont az új pálya edzőpályája. Mármost a mai A) lelátót az utolsó pillanatig használhatjuk. Mindössze egy nyári szünet kell aztán ahhoz, hogy az A) lelátót megfordítsuk. Az alépítmény változatlanul úgy maradna, ahogy volt eddig, csak a páholyokat és a lelátó üléseit kellene megfordítani úgy, hogy éppen ellenkező irányba nézhessenek a nézők. A B) lelátó lebontásával ráérünk az utolsó pillanatig. A mostani játéktér megmaradna úgy, ahogy van. A jelenlegi pálya betonjai kiemelhetők, s ezek felhasználhatók az új pályán. Végeredményben az új pálya építkezése nem okozna zavart az Üllői úton megrendezendő mérkőzések körül. Az új pályára terveink szerint körülbelül 60—66.000 néző férne be.) + A játékosok megszámozásával kapcsolatban érdekes hírt közöltek: A milánói Gazzetta dello Sport címoldalán szokásos kapuelőtti jelenetről felvett fényképet láthatunk a Vicenza—Bari bajnoki mérkőzésről. Az egymásra rohanó játékosok mozdulatai pontosan tükrözik vissza az olaszok heves vérmérsékletét. Ami azonban a tekintetünket megfogta nem ez, hanem más körülmény: a játékosok hátán fekete számjegyek díszelegnek! Olaszország is áttért már a játékosok megszámozásának rendszerére. A közönség kívánta ezt. Ott, ahol sok az idegen csapat, a vendégcsapat játékosainak felismerésében jelentős segítséget jelent ez a megszámozás. A mi 16-os létszámú NB I osztályunkban is célszerű lenne a játékosok megszámozása. Legalább kísérletképpen! (Nemzeti Sport) Majd egy évtized telt el, amíg a magyar bajnoki meccseken számozott mezben tűntek fel a játékosok... + A Szeged 3—2-re győzött az Üllői úton! A Tisza-partiaknál játszott ekkor Toldi Géza és természetesen a meccs előtt belátogatott a fradisták öltözőjébe. Aztán megkérte a ferencvárosi játékosokat, hogy igazítsák meg a cipőjén a bőrszegeket. Megigazították. Toldi „hálából" két gól lőtt - a ferencvárosi kapuba... „Kitűnő, izgalmas mérkőzés volt. A második félidő volt a jobbik. A kilenc és fél főre fogyatkozott zöld-fehérek ekkor úgy játszottak, mint a régi, igazi Fradi. Folyton támadtak és szinte alárendelt szerepre utasították a komplett Szegedet. Csak éppen a gólhelyzetek kihasználása körül voltak bajok. Legalább háromszor annyi helyzete volt a Fradinak ezen a mérkőzésen, mint a Szegednek. Sárosi dr. legalább három mérkőzés megnyerésére elegendő helyzetet készített, de ugyanakkor ő maga is legalább három mérkőzésre valót kihagyott. Az eredmény így nem igazságos. A Ferencváros legalább döntetlent érdemelne/
