Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
41 Gyetvai elszáguldott, beadott és Finta a hálóba helyezte a labdát. ,,A kolozsvári közönség mindenáron helybeli győzelmet akart látni és úgy bíztatta a csapatát, hogy az az egyik fergeteges rohamot a másik után vezette. Ez az óriási iram azonban megbosszulta magát, mert a második félidőre már alig maradt ereje a KAC-nak. A közönség tehát az első félidőben mindent kihajszolt a kolozsvári csapatból. A Ferencváros nem játszott igazán jól, a második félidő alapján azonban feltétlenül megérdemelte a győzelmet. + Flazafelé pompásan utaztak a fradisták. A játékosok Kolozsvárott befeküdtek a Waggon Lits pompás ágyaiba és reggel háromnegyed nyolckor Szolnokon ébredeztek. Fintát azonban furcsa baleset érte. Olyan jól aludt a derék középcsatár, hogy reggel, amikor felébredt, azt hitte, hogy otthon van és a felső ágyból nyugodtan lelépett. A térde bánta az esetet... Budapestre így aránylag kipihenve érkezett meg a Ferencváros csapata — és, hogy teljes legyen a „komfort" a pályaudvarról a gőzfürdőbe mentek Sárosiék. OKTÓBER + Az Újvidéki AC csapatában régi ismerős nevére bukkanhattak a fradisták: Turay József ekkor már az újvidékiek labdarúgója volt. A zöld-fehérek elleni mérkőzés előtt a Sporthírlapnak többek között ezeket nyilatkozta: — Olyan gárdát azóta sem találtam sehol, mint amilyen az én időmben a Fradiban volt. Úgy éltünk ott, mintha testvérek lettünk volna. A mostani zöld-fehér gárdából Lázár, Polgár és Sárosi dr. volt különösen jó barátom, a többit nem ismerem közelebbről. Később kerültek a zöld-fehérekhez, amikor én már nem voltam ott... 1933 nyarán kerültem a Hungáriához. — Milyen volt a Hungáriában? — Ott is jó társaság volt együtt, csakhogy a Ferencváros más volt. Úgyszólván ott nőttem fel, ott lettem először válogatott, nekik köszönhetek mindent, amit labdarúgó pályafutásom alatt elértem. A Fradi volt az első „szerelmem"... Lázár Gyula az egykori játékostárs, barát is kedvesen emlékezett egykori klubtársára: — Mindig szívesen emlékezem azokra az időkre, amikor Turay Jóskával játszottam egy csapatban. Jó pajtás, csupaszív ember volt. Ilyen volt az életben, és a pályán is. Lelkesedésével, óriási akarásával egymaga képes volt megfordítani a mérkőzések sorsát. Amikor
