Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
20 hogy nem fogok a Ferencváros ellen minden tudásommal és lelkesedésemmel küzdeni, sőt! — Mikor került el a Ferencvárostól? — Körülbelül hat éve. A Bologna ellen egy KK mérkőzésen játszottam utoljára. Balszélső voltam és ez volt a búcsú fellépésem. Utána kimentem Franciaországba. Egy év múlva jöttem haza. Előbb a Zuglóhoz kerültem, majd az Újpesthez. Nyolc bajnokit játszottam a lilák között és aztán... de erről nem szívesen beszélek... mondjuk nem váltam be és így kerültem Diósgyőrbe. Ma már Diósgyőrinek érzem magam, hiszen három éve játszom már a DiMÁVAG-ban. — Mit érez régi csapata elleni játéka előtt? — Egyszer már játszottam a Ferencváros ellen. A DVTK-val egy edzőmérkőzésre mentünk fel, s akkor bizony igen furcsa érzések töltöttek el. Most azonban más lesz. Nagyon szeretném, ha győzni tudnánk, mert hiába, magyar csapat részére az a legnagyobb dicsőség, ha bajnoki mérkőzésen megtudja verni a Ferencvárost. Sohasem hittem volna, hogy bajnoki mérkőzésen valaha a Fradi ellen fogok szurkolni, azt még kevésbé, hogy játszani is fogok ellene... + A diósgyőri pályán 13 500 (!) néző előtt: Ferencváros—Di- MÁVAG 6—3! Barna nem lőtt gólt volt csapatának. Finta viszont nem felejtette gól lövő cipőjét az öltözőben: négyszer is eredményes volt! A 7. percben például 30 m-ről bombázott a kapuba! + „Tizenháromezer ötszáz néző! Vidéken! A múltban még álomnak is szép lett volna. Most tényként kell elkönyvelnünk ezt a diósgyőri és egyben vidéki nézőcsúcsot. Hogy azonban ennyi néző kereste fel a DiMÁVAG remek sporttelepét, ahhoz a Ferencváros neve kellett. Mint a mágnes vonzotta az embereket a zöldfehérek patinás neve. Hiába! Törhetnek fel az élre új nevek, új csapató,k, a Ferencváros népszerűségét aligha fogják elhomályosítani. így volt ez vasárnap Diósgyőrött is. Különösen a mérkőzés előtt ünnepelték nagyon a Ferencvárost. Amikor azután már 6—1-re állt a mérkőzés, akadt egy két keserű hazai szurkoló is..." + Ferencváros—Törekvés 6—3 „A Ferencváros az elmúlt héten Diósgyőrött 6—3-ra nyert. A mérkőzés után a zöld fehérek egyik szurkolója sopánkodott, hogy ő a hatot nem bánja, csak a hármat sajnálja, mire egy másik fradis- ta így merengett: — Én meg lennék elégedve, ha minden héten 6—3-ra nyernénk. Ugyanez az ember a Törekvés elleni 6—3 után megjegyezte:
