Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
13 + Bravúr a Hungária körúti pályán: Ferencváros—Hungária 2—0! Már az ötödik percben ujjonghattak a zöld-fehér tábor hívei: ^Jakab szép labdával szökteti Gyetvait, a beadás magas ívben száll kapura, Suhai elől Szabó öklözi el a labdát, de Finta jól fut a jobbösszekötő helyén kifelé tartó labdára és 12 méterről a lábak közt laposan, nagy erővel bombáz a jobb sarokba. Szép, védhetetlen gól.” + A Fradi „Béla napi” bajnoki mérkőzésére való tekintettel sok felajánlást kapott — természetesen győzelem esetére — elsősorban a rendkívül népszerű Sárosi Béla. Svájci csokoládétól, kis pincsi kutyáig mindenki-mindent felajánlott a Fradi Bélájának. A zöldfehérek ugyan 5—1-re legyőzték a Kispestet, de Sárosi lll-nak ez a meccs nem sok örömet hozott, hiszen a 40. perctől egy összecsapást követően sántikálva statisztált... MÁJUS + Ferencváros—Bocskai 5—0 A legszebb az ötödik gól volt: Sárosi III 30 m-es bombalövéséből esett! „A Ferencváros úgy győzött ahogy akart. A játék alapján az eredmény valós, ünnepi mérkőzés volt a Fradi közönségének. Sütkéreztek a napon, cigarettáztak, megbeszélték a világ eseményeit, s időnként megtapsolták a Fradi góljait.” + Ekkor már hét éve, hogy Takács I, a ,,Mari-néni” abbahagyta az aktív játékot és a Taxisok csapatánál edzősködni kezdett. 1940 májusában viszont már arról érkeztek hírek, hogy az edzőséget is befejezi. — A vezetőség nagy elismeréssel van az Ön edzői munkája iránt, így mi a váratlan távozás oka? — Az ezévi gyönge eredmény — válaszolja őszintén Takács Géza. A Taxi csapatát sok és fáradságos munkával sikerült a II. ligából felhoznom. És most a harmadik NB l-es év után a vezetőség minden támogatást megtagadott tőlem. — Mi volt a legszebb élménye az NB l-es küzdelmek során? — A Fradi elleni tavalyi győzelmünk. Ezen a mérkőzésen sírtam és örültem egyszerre. Örültem, mert sikerült a csapatomat annyira feljavítanom, hogy a Fradit megverte. Sírtam, hogy a volt „nevelő atyám” vereséget szenvedett. Hét esztendei távoliét a zöld-fehér színektől még inkább kifejlesztette bennem azt az érzést, hogy én mindig „ide” tartoztam. Egyenlőre most két vágyam van: egy kicsit pihenni ^s szeretnénk egy Fradi mérkőzést mint egyszerű néző és szurkoló végigélvezni. Fő kívánságom pedig az, hogy a Fradinak sikerüljön megnyernie
