Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
112 bizonyossággal hittem abban, hogy egyszer majdcsak újból a régi nagy csapat lesz a Ferencváros. Természetesen örülök annak, hogy a Fradi újjászületésének én is részese lehetek, de sem engem, sem egyetlen játékostársamat nem kápráztatja el a Gamma elleni szép siker. Berkessy Elemér edzőnk igazán jól összefogott bennünket, s végre igazi csapathangulatot teremtett. Annyira fanatikus Fradi hívő, hogy ezt a fanatizmusát szinte átoltja belénk is. + Az egyik hétközi edzésen szokatlan esemény részesi voltak a játékosok. Sipos Vili az öltözőben egy értékes festménnyel jelent meg, majd rövid kis beszéd kíséretében átadta azt Gyulainak. így köszönte meg a kis összekötőnek azt az értékes játékot, amellyel az utóbbi hetekben kitűnt a társak közül... + A Nemzeti Sport Bizottság ülésén több — késqbb értelemszerűen már meg nem valósítható — döntést hoztak. íme érdekességként néhány: — 21 éven alul senki sem igazolható át anyaegyesületéből. Ezzel az egyesületeket játékosnevelésre, a játékosokat pedig klubhűségre kívánja rászorítani az OSK. — új profiszerződést kötni nem lehet! 1946. december 31-én a még érvényben lévő minden szerződés lejár, illetve ezen időponton túl hivatásos játékos a magyar labdarúgásban nem szerepelhet. — rápénzt, győzelmi jutalmat a játékosnak fizetnie nem szabad. — lelépési díjat fizetni sem az egyesületnek, sem a játékosnak nem szabad. + A hadihelyzet miatt egész Európában szüneteltek a válogatott mérkőzések. A csapatok intézői, de maga a „munkanélküli" szövetségi kapitány is eljátszott a gondolattal, hogy hogyan állna ki a nemzeti tizenegyünk egy esetleges olaszok elleni 90 percre... íme Vághy Kálmán szövetségi kapitány ezt a gárdát küldte volna pályára: — A kapusom Tóth Gyurka. A három hátvéd: Rudas, Szűcs, Balogh II. Ebben a védelemben ész, gyorsaság, keménység, minden képviselve van. Sárosi III. a jobb, Nagy II. a balfedezetem. Hallom, hogy Sárosi Béla játéka sokaknak nem tetszik. Én erre csak annyit mondhatok, hogy Sárosi III. kezeli ma legjobban a labdát valamennyi fedezetünk között. A csatársorom így fest: Egresi, Sárosi dr., Deák, Zsengellér, Zlonszky. Tartalékok: Csikós, Olajkár II., Horváth, Hidegkúti. Az igazi válogatott mérkőzésre még majd egy évet várni kellett...
