Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
99 nem veszíthetjük el a mérkőzést, viszont ha hibázok esetleg úgy összeroppan a csapatunk, hogy a döntetlent sem tudjuk tartani. Nyugalmat erőszakoltam magamra és jól megnéztem, hogy Tóth merre várhatja a labdát. Természetesen az is átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha magasan a kapu fölé száll majd a lövésem. Elérkezett a döntő pillanat. Fokozott lendülettel, előrehajló testtartással futottam a labdára. Érdekes! Ekkor már teljesen nyugodt voltam. Amikor a labda elhagyta a földet már láttam, hogy Tóth Gyurka verve van. A következő pillanatban irtózatos örömujjongás fogadta a hálóban táncoló labdát. Nem mondom, ekkor én is fel ujjongtam örömömben. Győztünk! + Lukács Ede a szerdai edzésen bizony az érdeklődés középpontjába került. Elmesélte a hétfői bombatámadás körülményeit, túlélésének perceit: — Az első bomba, amelyik mintegy 30 méterre csapódott be az óvóhelytől, igen nagymérvű volt, mert a légnyomás úgy odavágott a falhoz, hogy a barátaim azt hitték, hogy már nem vagyok az élők sorában. Hallottam, amint az egyik fiú kétségbeesetten így szólta sarokban fekvő társához: — Az Istenért, nézd a kis Lukács meghalt! Jó néhány perc telt el, amíg összeszedtem magam, és megnyugtattam a fiúkat, hogy csak a légnyomás némított el, de tulajdonképpen nincs semmi bajom. Odakint pedig ezalatt mintha a pokol valamennyi ördöge elszabadult volna, leírhatatlan zenebona, recsegés, ropogás, visító hangzavar hallatszott a bombák meg-megismétlődő becsapódása következtében. Amikor végeszakadt a bombák rettenetes hangorkánjának az volt az érzésem, hogy megőszültem az átélt izgalmak következtében. Nem volt nálam boldogabb ember, amikor ismét kint lehettem a szabadban és egy karcolás nélkül sikerült megúsznom életem legkeservesebb pillanatait. Istenem! Milyen boldogító érzés volt arra gondolni, hogy vasárnap ismét bajnoki mérkőzést játszhatok — süt a Nap az égen és a kis Lukács bombái nyomán újból ezer és ezer torok kiabálja majd: Hajrá Fradi! + Az angolszász bombatámadás Győrött is nagy pusztítást okozott. Kiss Lajos az ETO titkára szomorúan mesélte: — A támadás után rettenetes és szomorú látvány fogadott bennünket a sporttelepen. Tizenkét hatalmas bombatölcsér tátongott, korszerű lelátónk kettészelve roskadozott, az épenmaradt falrészei is megrepedeztek. A tizenkét ötszázfontos bomba közül az egyik pontosan a 11 -es pontra esett. Akkora lyukat vágott a földbe, hogy egy kis családi
