Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
9 városba, és Pálinkás Szegedre. A szegediek ezenkívül még komoly anyagi igényekkel léptek fel — így a „kapuscsere" nem jött létre. Mielőtt a Tóth ügy felmerült, arról is szó volt, hogy Csikós, a Taxi kapusa kerüljön az Üllői útra. Csikósnak tetszett is a dolog, dehát szerződés kötötte. Aztán egy kis „dribli" után szabaddá vált... A Fradi még ebben a hónapban leszerződtette! + Kohut Vilmos öt évi franciaországi tartózkodás után visszatért Budapestre. ,,Nem kellett volna hazajönnöm — mondta a Sporthírlap munkatársának — bár minden idegen állampolgárt hazaküldtek a franciák. Már egy évvel előbb és azelőtt Marseille- ben is nagy összegű pénzt ígértek, ha felveszem a francia állam- polgárságot. Nagy előnyöket élvezhettem volna. Tavaly kerültem Antibes-ba, s végre ötévi franciaországi élet után olyan helyre vetett a sors, amelyet joggal neveznek a világ egyik legszebb részének. A francia R iviéra kék ege alá, ahol még a feleségem is bele tudott törődni abba, hogy külföldön kell élnie. Addig négy esztendőn keresztül mindig könnyezett, sírt a honvágytól. Megvallom, velem együtt. Most, amikor el kellett hagynunk Antibest megkönnyeztük azt a gyönyörű helyet és azokat a kedves embereket, akikkel ott körül voltunk véve. Mégsem fogadtam el a franciák megtisztelő ajánlatát, a francia állampolgárságot illetőleg. Inkább hazajöttem." + Gyulai István hajdan a Debreceniek játékosa volt, majd Franciaországban a Rennes csapatánál kapott szerződést. A háború miatt ő is hazatért, a Gamma játékosa lett. ,.Visszaemlékezését" sokan érdeklődve olvasták a sportújságban: — 1932-ben Budapesten játszottam, mint a Bocskainak még csaknem újonc középfedezete a Ferencváros ellen. Félelmetes volt a Ferencváros akkori csatársora: Táncos, Takács II., Sárosi, Toldi, Kohut. Én azt gondoltam, hogy ezt a ferencvárosi belsőhármast lefogni úgyse bírom. Viszont Sárosi ellen elérhetnék valamit. Hozzáragadtam Sárosihoz és nem mentem el róla az egész mérkőzésen. Ez volt az a mérkőzés, amelyen Toldi a mérkőzés 11. félidejének a közepén felém rúgott — a bíró ki is állította. A tíz ember ellen a Bocskai 2—1-re nyert, és nekem is sokan gratuláltak. Én voltam az első kullancs Magyarországon. Ezt nyugodtan állíthatom, mert csak én utánam jöttek — ezt a mérkőzést követően — a többi középfedezetek, akik ráálltak az ellenfél középcsatárára. Ebben az időben azonban úgyszólván kizárólag csak Sárosi lefogására szorítkozott a kullancskodás Magyarországon. A többi — egykori — középcsatár nem volt olyan veszélyes.
