Nagy Béla: Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön ember lesz! (Budapest, 1989)
FRADI LESZ. . . 177 Egy-két mérkőzésünk után ugyanakkor szégyelltem magamat. Nem pusztán a vereség miatt, hanem azért, ahogyan kikaptunk. Egy idő utána játékosok jóllakottá váltak, nem húztak annyira, mint korábban, ráadásul fiatalságukból adódóan is hullámzó volt a teljesítményük. Ezt a néhány mérkőzést leszámítva, azonban szerintem jó, hangulatos és izgalmas találkozókat vívtunk. A szórakoztatás is többnyire sikerült, hiszen játékunk gólratörő, hazai pályán például legalább hat embernek kell támadnia, és nem mondunk le sehol a háromcsatáros játékról. Véleményem szerint ebben a csapatban benne van valamelyik dogogós helyezés megszerzésének a lehetősége. Szakmailag nem hoztunk különösebben újat. Egyszerűen kerestük — néhol keressük — a posztokra az embereket, és szeretnénk összehangolni egymássala csapatrészeket. 3. — Zsiborás sérülésével óriási teher nehezedett Józsára, hiszen gyakorlatilag ő volt az egyetlen kapusunk. Ezt ő elviselte, nagyon jól védett, teljesítményével maximálisan elégedett vagyok. A védelemmel viszont annál több a gondom. Sok gólt kaptunk ugyanis, s azok zöme könnyen elkerülhető lett volna. Elsősorban Pintértől várok többet, sem edzésmunkájával, sem a mérkőzéseken nyújtott játékával nem lehetek elégedett. Ráadásul sokat szövegel a pályán, és sárga lapjaival a csapatot is hátrányos helyzetbe hozza. Keller is többet tud annál, mint amennyit mutatott az ősszel. Elismeréssel beszélhetek viszont Limpergerről, aki azért is nagy kincs, mert a beállós posztján a szó igazi értelmében is tud játszani. Ha nem törik meg a fejlődése, szép jövő előtt áll. — A középpályán a legtöbbször a Topor, Bánki, Kincses trió szerepelt, sajnos többször elmaradt a tőle elvárható teljesítménytől. Bánki játéka azon múlik, hogy milyen erőben van, talán nem véletlen, hogy mindig az alapozások után képes leginkább hozni a formáját. Topor többet tud a mutatottnál. Kincses ugyanakkor nagyon sokat változott a javára, vezéregyénisége lett a csapatnak. A csatársor legnagyobb gondja, hogy Fischeren kívül senki nem rúg gólt. Dukon nagy csalódás, a katonaság megzavarta, s a lelkesedése sem a régi. Dzurják nagyon megérzi, hogy türelmetlen vele szemben a közönség, hullámzó teljesítményét ez is magyarázza. Fischerrel elégedett lehetek, ám jóval többre lenne képes, ha komolyabban venné az edzésmunkát, és vigyázna a súlyára. Végül örvendetes, hogy Wukovics, Páling és Vajda személyében felbukkantak olyan tehetséges fiatal labdarúgók, akik vetélytársai lettek a régebbi csapattagoknak.
