Nagy Béla: Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön ember lesz! (Budapest, 1989)
110 FRADI VOLT, szegi Jánosnak, a Népsport tudósítójának sorolta a játékosok teljesítményét, engem így értékelt: — Páncsics egyészen kiválót nyújtott a középhátvéd posztján, nagyon jól játszott, uralta a kapunk előtti térséget. Hát az Armfield stadionban ez azóta sem semmi... Érdekes, hogy egy másik angol pályán — ez már a döntőben volt — Leeds- ben is keményen, jól játszhattam, hiszen ilyen kritikát kaptam: ,,A három hátvéd egymást múlta felül, a sorrend közöttük Páncsics, Novák, Havasi. Páncsics nagyon hasznosan rombolt, rengeteg támadást akasztott meg s a földön nem lehetett átjátszani. Szép emlékek, de régen voltak... RÁKOSI GYULA: — A sok-sok kupamérkőzés számomra szinte „egybeolvad”, hiszen a feladatom, mint pályafutásom alatt mindig: hajtani, szerelni, támadásokat indítani, jó labdákat beadni. Az „ajándék mindezért az volt, hogy gólt is szerezhettem... A Liverpool elleni Népstadionbeli meccsen egy jó átadásom jelentette a találkozó egyetlen gólját. Az első félidő utolsó percében egy emlékezetem szerinti gyors elfutásomat követően már-már mindenki lövést várt tőlem. Én azonban a 16-oson belül Katona Sanyi elé toltam a labdát, aki a meglepett angol védők feje felett a hálóba helyezte a labdát. A másik angol csapat a Leeds Uniteddel már nem volt szerencsénk. Társaim is, én is sorra hagytuk ki a nagyobbnál-nagyobb helyzeteket. Én Leedsben — a 89. percben! — akár egyenlíthettem volna: Varga átadásával, fordultam, egy csellel becsaptam a védőmet, aztán hat méterről lőttem — de a kapus vetődve, bravúrral kiütötte a sarokból a labdát. Hát még a visszavágón — a Népstadionban — milyen bravúrokat produkált... Mi így „csak” azzal a bravúrral dicsekedhettünk, hogy 48 csapatból a döntőbe jutottunk!
