Nagy Béla: Fradi futballmúzeum. Aranylabdától az első FTC aranydiplomáig (Budapest, 1988)

- Flóri! Téged sokan nagy edzőbuktatónak is emlegettek. Mit válaszolsz erre?

— Akik ismerik a pályafutásom, azok tudják, hogy 1958-tól szerepeltem az első csapatban. Ekkor Tátrai volt az edzőm. 17 éves voltam - így amikor 1959-ben elment, nem valószínű, hogy miattam. Annál is inkább mert 1966-ban egy évig ismét visszatért. Mészáros Dodó bácsi négy és fél évig, Lakat Karcsi bácsi 3 évig ült a kispadon. így majdnem 12 év alatt összesen három edzőm volt! Kérdezem én, hogy a mai viszonyokat is figyelembe véve melyik az a klub, ahol az elmúlt 12 év alatt mindössze három edző volt? 1970 után - a sérülésemet követő felépülésem idején - én már csak játszogattam. (Csanádi Feri bácsi is két évig ült a kispadon.) Addig amíg komolyan játszottam — az alatt a 12 év alatt négyszer voltunk bajnokok, kétszer a VVK döntőbe kerültünk, 1965-ben kupát nyertünk, sikeres BEK meccseket játszottunk - szóval ezek az eredmények is ellene kellene, hogy mondjanak annak, hogy mi játékosok edzőket buktattunk, klikkeket alakítottunk. Igaz, hogy a meccseken ez a klikk 11 emberből állt, mert ott a pályán csak az eredmény, a siker elérése volt a fontos.

— Melyik volt életed legszebb pillanata a futballpályán?

— Ezt így egyetlen esetre nem merném kijelenteni. Úgy vagyok vele, hogy minden egyes gól, minden győztes mérkőzés felejthetetlen pillanatokkal ajándékozott meg.

— Van egy érdekes magyar gólcsúcsod is. A BVSC-nek egy bajnoki mérkőzésen négy gólt — „mesternégyest” - fejeltél . . .

— A fiúk a mérkőzés után azt mondták, hogy ezt a nagy fejet nem volt nehéz eltalálni. . .

— Komolyra fordítva a szót. Annyit beszélünk Fradi szívről, meg arról, hogy milyen jó ebben az egyesületben. Ha azt a kérdést tenném fel Albert Flóriánnak, hogy mit jelent fradistának lenni? — milyen választ adnál?

— Egy mondatban felelek: erről nem beszélni, hanem a Fradiért tenni kell!

10