Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)
egykori kitűnő balszélső is a pályán, aki nagy érdeklődéssel nézegette a rég nem látott pályát és a mai játékosokat. Mailinger Béla kalauzolta a kedves vendéget, akinek oldalán a fia, a nagyszerű alakú atléta diák is ott volt. A dolog érdekessége, hogy a fiatal Borbás is első ízben jelent meg az Üllői úton, pedig a kölünféle sportágakban már jeles eredményeket ért el. Borbás dr. különösen a mai játékosok fejjátékát csodálta. Elmondta, hogy 20—25 évvel ezelőtt még szinte alig merte odatenni a játékos a fejét a labda elé, ma meg már úgy fejelik a labdát, mintha a fej is annyit érne, mint a láb.” A mai emberekben felvetődhet a kérdés, hogy Borbást mi késztette ilyen hosszú „száműzetésre”? A hetvenes évek elején még volt szerencsém találkozni a híres „ősfradistával” — így a tőle hal- lotakat szívesen publikálom: — Amikor kineveztek a főváros alügyészének, választás elé állítottak: „gladiátorkodom” tovább, vagy a tekintélyes állás elkötelezett híve leszek. Döntöttem, rövid időn belül abbahagytam a fut- ballozást. Eleinte nehéz volt, csak úgy tudtam megállni, hogy ne menjek ki a pályára, hogy szombatonként — elutaztam vidékre ... Borbás, Pataki, Lázár, Toldi és a többi egykori híresség hangját magnószalagjainkon a Fradi futballmúzeumban őrizzük. Bárkinek a kívánságára — egy gombnyomás, és indul a magnetofon ........megszólalnak” a már legendák világában élő fradisták ... — Ferencváros—III. kér. — a 11. percben félbeszakadt! A találkozót a játékvezető kénytelen volt félbeszakítani, mivel felhőszakadás zúdult a pályára. A szurkolók behúzódtak a fedett lelátó alá, s a vihar megszűntével a 100. gól tiszteletére kihozott zöld-fehér léggömböket eregették a magasba. A „mélyben” a pályán, viszont csak összefüggő víztükör volt látható. Hamarosan egy szócsöves ember járta körül a pályát és tudtul adta: a mérkőzést két nap múlva újrajátsszak! — Ferencváros—III. kér. 3—1. „Fröccsen a víz, cuppog a talaj, amint a játékosok rohannak a labdával, és újra teljes erővel zeng: Hajrá Fradi! Az ég lassan tisztul, bár az eső nem szünetel. Turay Táncost szökteti, a bíró azonban Takácsot lesen csípi. A rúgás nem messzi viszi a labdát, újra a Ferencváros jobbszárnya támad. Táncos Takács elé ad, aki lefut a kornervonalig, s onnan íveli befelé a labdát, mely átszáll balra. Toldi és Beretvás ugrik fel érte, a csatár feje magasabbra nyúlik, s róla csúsztatottan megy a labda, de mégis elég erősen a kapu jobb alsó sarkába. A nézőtér hatalmas ünnepléssel fogadja a gólt, amely a Ferencváros századik gólja a bajnokságban. Ropog a taps, 84
