Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)
rosi szurkolók nem kis örömére. A szurkolói utánpótlás megteremtését ezek az intézkedések bizony alaposan elősegítették. A vezetők látták a célt: a gyerekek rászoknak a meccsjárásra, aztán, amikor már felnőnek, ismét mennek a szokott helyükre — ezúttal már a belépődíjat leszurkolva ... — A Ferencváros, Hungária vegyes—Gradjanski mérkőzést a zord télies idő miatt a magyarok lemondták. Helyette Ferencváros —Hungária barátságos meccset hirdettek, amire vagy ezren voltak kiváncsiak. Két furcsa eset is történt a találkozó során. A Hungáriából Kompótit a bíró az első félidőben kiállította, de az MLSZ alelnökének utasítására mintegy 10 perc múlva visszaáll'hatott. „A II. félidő egészen szenzációsan kezdődik. A csapatok már kint vannak. A bíró még nem látható. A játékosok fáznak. Felállnak és játszani kezdenek. Bíró nélkül! Már javában folyik a játék, amikor megjelenik a bíró. — Menjen vissza — kiabálnak neki — bíró nélkül volt a legjobb.” Szó, ami szó, a 3—3-as eredményt a bírói tévedések alakították ki. Megadott egy lesgólt és egy 11-est a kék-fehérek javára ... — Folytatódott a számunkra oly sok örömet jelentő labdarúgó-bajnokság. Az első tavaszi bajnoki mérkőzésen: Ferencváros— Nemzeti 5—1! Az 5—1-es széria is folytatódott! — A Fradi híveinek táborában nagy megrökönyödést okozott, hogy Sárosi betegsége miatt nem játszhatott. Az egyik szurkoló azonban fölényesen megjegyezte: — A kis meccseken az ilyen nem számít! Nem tudják, hogy a kabaréban is csak a műsor vége felé vonulnak fel a bomba számok?! Sárosi majd jön a rangadókra! MÁRCIUS — „Lehet bajnok az Üjpest, vagy a Hungária, hiába, Miskolcon mindig a Ferencváros vendégszereplése a legnagyobb attrakció. A zöld-fehérek elleni mérkőzés megmozgatja a városnak apraját, nagy- ját, s így van ez most is, mikor Miskolc ismét Ferencváros elleni mérkőzés előtt áll.” — Ferencváros—Attila 3—0. A mérkőzés előtti napokban nagy influenzajárvány dúlt Budapesten, s bizony a csapat egyik erőssége, Sárosi is áldozatul esett. A szurkolók izgatottan várták a felépüléséről szóló híreket. Két fra- dista találkozását így örökítette meg a korabeli humorista: — Hogy vagy? — Köszönöm, jobban. — Meggyógyultál? — Nem fontos, nem fontos. 80
