Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)

herpróba elé a lehető teljes felvértezettségben álljon az új sport­telep. A pálya talaját homokkal borították, mert az eredeti talaj erősen csúszott. A mérkőzésen a Fradi az első tíz percben 3—0-ra elhúzott. A nap legszebb gólját Bukovi rúgta, de két másodperccel a meccs végét jelző fütty után. — Az első csapat azonban változatlanul gyengélkedett: Vasas —Ferencváros 5—2. A piros-kékek az új pályán bizony váratlanul nagy vereséget mértek a hullámvölgyben lévő fradistákra. Az első Vasas-pályán rendezett Ferencváros—Vasas bajnoki összecsapás­nak egyébként 6007 fizető nézője volt. — Ferencváros—Kispest 5—2. A Ferencváros vezető gólja után közvetlenül a kis Takácsot fel­lökték a 16-oson belül, hogy jó pár métert szánkózott a latyakban. A Fr adi-közönség dühös volt a 11-es elmaradása miatt, egy kispes­ti azonban így magyarázott ferencvárosi szomszédjának: — Azért nem adott a bíró 11-est, mert fél, hogy a hirtelen újabb örömet nem bírja ki a Fradi-drukkerek szíve, amely az ilyen gyors gólsorozattól már régen elszokott... DECEMBER — A Fradi a vasárnapi pécsi mérkőzése után (Ferencváros— Pécs-Baranya 4—0) átutazott a szomszéd jugoszláv várasba, Eszék­re, ahol a kerület bajnokcsapatával játszott a jugoszláv nemzeti ün­nep alkalmából. Még Szabadkáról is sokan átrándultak, déltájban pedig a Dráva-parti pálya mellett kötött ki az apatiniak különha- jója, telve szurkolóval. Az eszékiek szerezték az első gólt, de vé­gül a zöld-fehérek 6—1-re győztek. A kis Takács négy gólt szer­zett, Amsei pedig kivédett egy 11-est. — Berkessy Elemér túralevelét megírta: Karácsony este van. Pár órája érkeztünk meg Triesztbe, ebbe a régi híres kikötővárosba, és korán aludni térünk, mert holnap játszani kell. Bocsássanak meg tehát, ha röviden írok. Utunk ed­dig a megszokott formák között folyt le. Amint otthagytuk a Déli pályaudvart, megalakultak a kártyapartik és — mint akik minél hamarabb Olaszországba akarnak lenni — nem törődtünk mással, mint a kártya szenvedélyével. Azaz, mégis... Amikor Siófokot el­hagytuk, Amsei Náci rámutatott a Balaton partján épült egyik vil­lára. — Látjátok, ez az én villám — mondta büszkén. Erre már min­denki letette a kártyát. Többen megállapították, hogy majdnem olyan szép, mint a Takács-villa. Majd pedig arra gondoltunk, hogy belőlünk vajon mikor lesz villatulajdonos? Pragerhofban át kellett 60

Next

/
Thumbnails
Contents