Nagy Béla: Kupakönyv. A régi, dicső KK 1927-1939 (Budapest, 1987)
Ferencváros: Amsel—Takács I, Hungler— Furmann, Bukovi, Berkessy—Kosz- ta, Takács II, Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István Rapid: Hribar-Schramseis, Kral-Frühwirth, Smistik, Mandlmayer—Kir- bes, Wesselik, Hoffmann, Horvat, Wessely. Az első magyarországi KK döntő tehát az Üllői úton volt. A nézők dübörgő buzdítása közben indult a labda 90 perces útjára. S bizony megtörtént az, amire senki sem számíthatott: átlagban majd 10 percenként estek a Fradi gólok! ,A magyar bajnok valami fékezhetetlen erővel, valami kimondhatatlan akarattal és lendülettel játszott. Ennek a lendületnek az ereje elsöpörte a Rapid minden igyekezetét, ez a lendület lenyűgözte a nézőt. A Ferencvárosnak olyan napja volt ismét, amelyen talán bármilyen ellenfelet is le tudott volna győzni. A legnagyobb ritkaságszámba megy az, hogy két ennyire nagytudású együttes közül az egyik ilyen hatalmasan a másik fölé kerekedik. A Ferencvárost sem a szerencse, sem valami más külső körülmény nem támogatta abban, hogy ezt a szörnyű fölényt kiharcolja, hogy ezt a katasztrofális vereséget nagy ellenfelére mérte. Tudása, lendülete, akarata, a játékosok szíve szülte azt, éppen ezért a Ferencváros gyönyörű fegyvertényeinek sorában is örökké emlékezetes lesz ez a fényes győzelem.” november 11. Bécs, 20 000 néző. Játékvezető: Carraro (olasz) RAPID - FERENCVÁROS 5-3 (3-2) Góllövők: Kirbes, Kirbes, Kohut, Turay, Wessely, Wesselik, Wessely, Szedlacsek Rapid: Hribar—Schramseis, Wiltscheil—Hoffmann, Mandlmayer, Früh- wirth—Kirbes, Wesselik, Kuthan, Horvat, Wessely. Ferencváros: Amsei—Takács I, Hungler—Furmann, Bukovi, Berkessy—Kosz - ta, Takács II, Turay, Szedlacsek, Kohut. Edző: Tóth Potya István Az első félidőben a bécsiek 3—2-es vezetéshez jutottak, amelyet fanatikus közönségük biztatása mellett a II. félidő 8. percére 5—2-re alakítottak! Szerencsére a Rapid kifulladt és visszaesett. Olyannyira, hogy Takács I kiállítása után a tíz emberrel játszó fradistáknak sikerült a gólszerzés! A Ferencvárosnak tehát nem sikerült a veretlenséget megőrizni, de a nagy célt elérte: a KK-t megnyerte! A kupa átvétele azonban különbözött a ma már megszokott mozzanatoktól. Az történt ugyanis, hogy nem a küzdőtéren adták át a trófeát, és nem is a csapatkapitány vette át! A kupa átadása így zajlott le: „A mérkőzés végén Hungler háromszor éljen-t vezényelt az ellenfélre és a fiúk harsányan éljenezték meg a vendéglátó Rapidot. A bécsi csapat hochozott volna, de a tömeg torkára fojtotta a szót, mert éktelen pfujolást kezdett, válaszul az éljen kiáltásra. Gyalázko19
