Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)
Nosztalgianapló. Az első magyarországi mérkőzésektől a KK kezdetéig 1897-1927
Köröskörül hatalmas hahota kísérte a nem mindennapi esetet, emberünk azonban szintén örült. — Megérte az a Fradi-gól — magyarázta. Aztán az örömnek még mindig nem volt vége. A nagy rivális kikapott! Alig fújta le a bíró az FTC-mérkőzést, a Springer-szobor melletti táblára kitették az MTK-mérkőzés eredményét: MTK—ETC 0:1! Kalapok, sapkák repültek a levegőbe és felhangzott köröskörül: „Éljen az ETC! Éljen Erzsébet- falva!” Ilyen általános, szívből fakadt ovációban alig volt és alig lesz még egyszer része az ETC-nek az Üllői úton! Az FTC tovább folytatta sikeres „téli hadjáratát” és az UTE ellen is nullra győzött! Igaz, ezúttal a lila-fehérek egy tizenegyest elhibáztak... Tóth-Potyának dupla szerencséje volt. Ő maga nagyon jól játszott, a csapata győzött. Amikor Priboj készülődött a 11-est rúgni, odaszólt Foglnak: — Karcsi, fogadjunk, hogy nem lövi be. — Fogadjunk! A kézfogást Potya szívesen mellőzte (Foglnak vasmarka volt, a szerk.), de a fogadást megkötötték. Fogl vesztett. — Szerencséd van! — szólt Potyának. — Neked is, hogy csak ilyen kevésbe fogadtam veled... „Az FTC népszerűsége vidéken is feltétlenül felette áll többi egyesületünkének. Erre vall az a tömegesen érkező távirati üdvözlés, mely egy-egy vasárnap után befut az Üllői útra. Izsák, a gondos intéző az öltöző falára rajzszeggel tűzi ki a gratulációkat tartalmazó táviratokat.” 1926 JANUÁR A szilveszteri szórakozások között a labdarúgás is helyet kapott. A BEAC-nál hagyományos volt, hogy december 31-én éjfél előtt és után — immár az új évben! — kétszer 10-perces „mérkőzést” játszottak! Egy kis hangulatkép az 1925—26-os szilveszteri éjszakából: „A játékosok a lampionokat gyújtogatják és háromnegyed 12-kor harmincöt lampionnal vonul be a társaság a pályára. A csapat tagjai a két kapura akasztják a lampionjukat, mások a félvonalat és a korner pontját jelzik egy- egy színes lampionnal. Fütyül a bíró és a borús éjben megindul a játék. A labdát csak a puffanása árulja el, még az örömkiáltás, ha valaki eltalálja. Kacagás hangzik, biztatás szól, s a bíró a félidőt jelzi. Éjfél! A pálya közepénél gyülekezik mindenki, s amint egybegyűlnek, Pluhár István, a futballisták kapitánya mond rövid köszöntőt. Majd szívből-lélekből fakad fel a Himnusz fájó-síró 77
