Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)
Nosztalgianapló. Az első magyarországi mérkőzésektől a KK kezdetéig 1897-1927
NOVEMBER „Megható és követendő példával szolgált a GyTK a november 1-i Hősök emlékünnepével. A Hősök temetőjében egy 126 sírból álló parcellát gondozásába vett az egyesület és annak szépítését magára vállalta. A tagok a sírokat felhantolták, kigyomlálták, a fakuló betűket a fejfákon átfestették. November 1-én pedig gyönyörű, klubszínektől ékes babérkoszorút helyeztek el a Hősök sírján.” Vidám „tudósítás”, kinek-kinek a szájíze szerint... FTC—NSC 0:0. — Csak FTC-istáknak! A megújhodott FTC 00 arányban hengerelte le az NSC csapatát. Ez nem vicc. Lelépték az ellenfelüket, macska-egér harc lett a derbyből. Hihetetlen balszerencse, valóságos átok fogta körül az FTC-csatárok cipőjét a szerencse gyermekeivel szemben. Az NSC saját ötös vonalán sem tudott keresztüljutni. Oda lett szögezve, mint egy OrO-át jelző pléhdarab. Elvesztett egy pontot a Fradi, de csapata büszke lehet mai teljesítményére, mert aki látta a játékot, az csak azzal a szent meggyőződéssel távozhatott az ország legszebb pályájáról, hogy az „FTC nem volt, hanem lesz!” NSC—FTC 0:0 — Csak NSC-istáknak. Az NSC bemutatta, miként kell egy csapatnak okosan védekeznie olyan együttessel szemben, amelynek puha és gyámoltalan a csatársora. Különösen a második félidőben oroszlánként küzdött az agyonrugdalt NSC és biztosan verte vissza a saját pályájukon játszó ferencvárosiak gyakori, de erőtlen támadásait. Az NSC-ből jók voltak: az egész csapat, míg az FTC-ből senki. „Reiner István, amikor megnősült, rövid időre abbahagyta a futballo- zást, mivel családja, főként anyósa nem látta szívesen azt, hogy állandó „életveszedelemben” forog. A szigorú anyós parancsát azonban Reiner Pista nem tartotta be, s nehogy a lapokból értesüljenek szerepléséről, egy ideig Rozsos álnéven játszott a Vasasban. Otthonában azonban nem mulasztotta el a futballt kedvezően és kellemesen feltüntető atmoszféra megteremtését, s ennek a körülménynek tudható be, hogy futballgyűlölő anyósa egy futballrajongó drága „old girl”-lé változott át, s családja élén végigdrukkolja szeretett veje minden mérkőzését.” Reinerről ez a történet első válogatottsága idején a Nemzeti Sportban jelent meg. Hangulatképek egy hajdani örökrangadóról, az Üllői útról. „A nagy pillanat. Kijönnek a pályára. Ez ér a legtöbbet a meccsen. A friss, csinos, jól öltözött fiúk mindig telemarokkal hozzák magukkal a reménységet. Mind a két tábornak egyformán... Szemkápráztató iram van a pályán. De ugye nem tarthat ez örökké. Egy félóra után élénk és elégedetlen a mozgás a nézőtéren... A levegőben van némi gólszag, de egészen enyhe. A szél elviszi egy-kettőre. Felhangzik az új B-tribünről a biztatás: — Tempó, FTC! A nagy tribün — 75
