Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)
Nosztalgianapló. Az első magyarországi mérkőzésektől a KK kezdetéig 1897-1927
A Sporthírlap április 26-i számának címoldalán ez a két mondat volt olvasható: „A papírínség, fájdalom, a Sporthírlap terjedelmét is redukálta. Az újságpapír-központ rendeletéből lapunk további intézkedésig csak négy oldalon jelenik meg.” Gondolhatják, milyen kis betűkkel szedték a cikkeket, hogy az újság azért tartalmas maradjon... MÁJUS Örökrangadó a Hungária úton: MTK-FTC 2:1. „Az áldott májusi eső ellene esküdött a nagy izgalommal várt mérkőzésnek, de az ég nem tudta úgy ontani az esőt, hogy visszatartsa azokat, akik már hetek óta lázasan készültek a mai napra. Rekordközönségre volt kilátás, mert egy héttel a mérkőzés előtt már minden ülőhely elkelt, és ha a látogatottság ezúttal nem szárnyalta túl a válogatott mérkőzések szokásos keretét, ez csakis a nagy esőnek volt következménye. A pálya talaja teljesen fel volt ázva, sártenger és víztócsák éktelenítették a játékteret. Schiller, a mérkőzés bírája még a mérkőzés kezdete előtt nem volt tisztában vele, hogy a bajnoki mérkőzés megtartása mellett döntsön-e? És a csapatok éppen ezen a nehéz pályán bizonyították be nagy klasszisukat! A gólokban kifejezett eredmény nem fedi a csapatok közt fennálló játékbeli különbséget, mert az MTK gólokkal volt jobb ellenfelénél. Az FTC hősiesen küzdött, hogy sokkal jobb ellenfelének halálos öleléséből kiszabaduljon.” Ausztriában az Osztrák Kupáért csak az I. osztály 12 csapata mérkőzött. Az elődöntőben az Amateure—Floridsdorf mérkőzés a hosszabbítás után is 2:2 maradt. Végül sorsolással intézték el a döntőbejutás kérdését. Fortuna az Austria jogelődjét, az Amateure csapatát ölelte keblére... A döntőben a népszerű bécsi zöld-fehérek győztek: Rapid—Amateure 5:2. A másodízben kiírt Osztrák Kupáról így írtak: „Míg minálunk a díj több ízbeni kiírása ellenére sem készült el a klasszikusnak tervezett trófea, addig az osztrákok ezúttal már átnyújtották a győztesnek a nagy értékű díjat — magas márványállványon nyugvó, remekművű aranyserleget. Ezenkívül a szövetség 11 aranyérmet is juttatott a győztes csapatnak!” Budapest válogatottja - azonos volt a teljes magyar válogatottal — Berlinben mérkőzött. A kiegyensúlyozott mérkőzésen a magyar csapat egy durva védelmi hiba miatt veszített 2:1-re. A találkozó után egy svéd újságíró felkereste a magyar csapatot, hogy meghívja két stockholmi mérkőzésre. Még az 1912-es stockholmi olimpia idejéből emlékezett Rumboldra és, mint elmondta, a szálfatermetű, jóképű magyar hátvédre a svéd lányok is emlékeznek... Amikor meglátta a gömbölyded Tóth-Potyát, nevetve mondta: „Azt hittem, hogy a háborús viszonyok között a magyar fiúk nagyon lesoványodtak, és most örömmel látom az ellenkezőjét...” Viareggio napjainkban nagy nemzetközi ifjúsági tornáiról híres. 1920- ban azonban nem volt ilyen békés a tengerparti üdülőhely sportpályája. 33
