Nagy Béla: Fradi futballmúzeum (Budapest, 1987)
Nosztalgianapló. Az első magyarországi mérkőzésektől a KK kezdetéig 1897-1927
ellen biztosan nyert, Bordeaux-n keresztül San Sebastianba utazott. Itt játszódott le ünnepi keretek között az első magyar-spanyol találkozó, amit az FTC csapata 5:2 arányban nyert meg. A revánsmeccs is az FTC győzelmével végződött, innen Bilbaóba utazott az FTC, ahol az akkori spanyol bajnokkal, Bilbao csapatával vette fel a küzdelmet. Új pályán 15 ezer főnyi rekordközönség előtt jelent meg az FTC csapata és a hevülékeny spanyol közönség már a pályára lépéskor óriási tapssal köszöntötte a magyarokat. Különösen Rumboldot és Payert, a nagyszerű hátvédpárt, amely atlétatermetével és szenzációs játékával egyszerre belopta magát a spanyol szívekbe. Valahányszor a labdába rúgott a két hátvéd valamelyike, szédületes tapsvihar zúgott fel. Az FTC nagy technikájával szemben a spanyolok szédületes gyorsaságot és vehemenciát tudtak sorompóba állítani, érthető tehát, ha a meccs a keményebbek közül való volt. Emellett a spanyol publikum — bármennyire is szeretetébe fogadta a magyar vendégeket — érthetően a hazai csapatnak szurkolt. Már 2:0-ra vezetett az FTC, amikor a spanyolok óriási termetű centerhalfja összeütközött Patakival és ennek nyomán középcsatárunk könnyebb sérülést szenvedett. Weinber revánskísérlete nyomán felborult a rend a pályán, csak a hirtelen felhőszakadás hűtötte le a közönség délszaki hevületét, különben disszonáns akkorddal záródott volna a mérkőzés. Mihelyt azonban véget ért a meccs, az FTC csapatát a közönség, a sajtó és a vendéglátó klub példátlan előzékenysége és vendéglátása vette körül. A bankett 15 fogásból állt, előételként ananászt és dinnyét hordtak körül a libériás inasok. A klub elnöke állandóan a magyarok kíséretében volt, még délelőtt sem ülhettek asztalhoz anélkül, hogy ne durrogtak volna a pezs- gős palackok. A bilbaói kaszinó tejben-vajban fürösztötte az FTC-istákat. Már Bilbaoban nem győzte gyűjteni Malaky a meghívásokat, amelyekkel valósággal elárasztották az FTC csapatát a spanyol klubok. Abban az időben azonban a tűrák programját szigorúan be kellett tartani és fájó szívvel bár, mégis kénytelen volt útját hazafelé venni az FTC dicsőségövezte együttese. A francia Riviérán keresztül haza is utazott, a legszebb emlékekkel gyarapodva. Azért idéztük részletesen az egykori túranaplót, mert ez volt tulajdonképpen az FTC utolsó külföldi „békebeli” mérkőzéssorozata. Néhány hónap múlva kitört az első világháború... Az MLSZ a magyar—osztrák mérkőzés tiszta bevételéből 9200 koronát fizetett be jótékony célra a Magyar Vöröskeresztnek. Pedig az MLSZ sem dúskált a pénzben, hiszen a Magyar Kupa-alapból is kivettek 4000 koronát a fenntartás költségeire. Szívszorító két mondat a Sporthírlapból: „Már megírtuk, hogy Ficzere Péter, a BTC népszerű futballistája megsebesült. Ehhez azt a szomorú híradást kell most hozzáfűznünk, hogy Ficzere Péter két bátyja, István és Sándor — mindkettő a BTC tagja volt — elesett a csatatéren.” 27
