Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)
lyet ért! Tamás! Nyomott-e az a tény, hogy a román olimpiai bajnok, Vasile Andrei jött riválisul az arany felé vezető rögös úton? • Nem! Andrei kiterített, tiszta térkép előttem. Úgy ismerem őt, ahogy talán ő sem önmagát. . . Az utóbbi négy évben mindig elhúztam a nótáját. Miért történt volna ez másként idehaza, amikor a csodás hazai közönség, a hétezer ember egy emberként vonult fel mögöttem? • Sokan susognak arról, hogy állandó súlygondjaid vannak! Hogy látod ezt a kérdést? — Igazuk van azoknak, akiknek ez feltűnt, és szóvá is tették. Köszönöm Szőnyi János edzőnek, hogy állandóan „sarkamban volt ebben az évben. Nem is igazán az ellenfelektől, hanem fölös kilóimtól félek. Mindazonáltal a budapesti VB-re igen kényelmesen fogyasztottam. Talán még sohasem sikerült, ennyire a 100 kilóra alászállnom. Akkor tán az sem igaz, hogy most már a 130 kilósok között folytatod a versengést? — Ki lát a jövőbe? Most úgy hiszem, hogy a mázsások között folytatom. Most már igazán tarthatnak tőlem. És itt tudom megvalósítani álmaimat. Mert ugye nyertem már 1984-ben EB-aranyat, 1986-ban a VB-n is végre én nézhettem le a dobogó csúcsáról az általam vertek seregére, 1988-ban pedig ugye o- limpia lesz... Két évenkénti korszaktagolásom legfőbb esztendeje az 1988-as. Szeretném, ha Szöul után újra cikket írhatnál rólam a Fradi újságban! Mi is ezt szeretnénk. Végezetül érmeseink tabelláján Komáromi Tibor neve, pontosabban „eset- tanulmánya szerepel. — Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy a Gáspár Tomi győzelme után érzett felhőtlen örömöm egycsapásra semmivé foszlott akkor, amikor ugyanazon az estén Tibit „kivégezték a bírók - mondta el Szőnyi János, Tibi felfedezője, útjának hűséges egyengetője, jelenlegi mestere az október 25-i nemzetközi sajtókonferencián a Budapest Sportcsarnok 4. emeletén. — Az igaz, hogy a lengyel Bogdan Daras elleni döntőben egyik birkózó sem csinált akciót, de a kettős leléptetést kihirdették akkor, amikor 62 másodperc hátravolt a döntőből, ez enyhén szólva is nevetséges. Két, remekül felkészült sportember végrehajt egy iszonyatos iramú VB-t, és erre megalázzák. Elveszik tőlük ajogot arra, hogy legalább hat percig csatázzanak. Elvégre a szabálykönyv is ismer olyan passzust is, hogy van hosszabítás. Olyan ez, mint egy foci VB-döntőben a 70. perc után megállítja a bíró Rummeniggét vagy éppen Maradonát, arra hivatkozva, hogy nem tetszik az, amit csinálnak a gyepen. És 70 perc után kijelentené, hogy nincs világbajnok! Nos, hadd írjuk le mi történt a kulisszák mögött. Október 25-én éjjel nem aludt szinte senki a magyar táborból. A téma Komáromi volt. És az, hogy lesz e döntés. Arra ugyanis sohasem volt példa, hogy egy döntő után ne hirdessenek eredményt. Erre ugyanis aligha kerülhetett volna sor, hiszen olyan forró volt a hangulat a lelátón, és nem létezik olyan hangosítórendszer, amivel túl lehetett volna harsogni a fergeteges füttykoncertet! Másnap reggel azután a Taverna szállóban a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) „vésztanácsa” ösz- szeült. Tárgyalt arról, hogy módosítsa-e a végeredményt. — Lehetséges, hogy két világbajnokot hirdetnek — hangzottak 26-án reggel a pletykák. — Erre nincs mód, hiszen a szabályok egyértelműen kimondják: a szőnyegen elért eredmény után kell meghatározni a végső sorrendet. Ha két döntőst 85
