Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)

HÁROM EDZŐ BÜSZKESÉGE

Az FTC három vezető edzőjét arról faggattuk, hogy mire voltak a legbüszkébbek 1986-ban? Íme három sportág, három mesterének a válasza:

DALNOKI JENŐ • Ami a csapatot, játékosaimat illeti, nos ott az töltött el örömmel, hogy hosszú évek után ismét adtunk embereket a magyar válogatottba. Pintér, Keller és Kvaszta az „én csapatomból lett először válogatott. Fokozza az örömet az is, hogy Zsiborás és Kincses az olimpiai, Zsivótzky, Zsinka és Dukon az Utánpótlás válogatottban küzdött a nemzeti színekért. Az a csapat, ahol nyolcán a címeres mez várományosai,nem lehet túl rosszul felkészítve.

Az év örömei közé tartott, hogy Zsiborás^milyen góltalan 90 perceket produkált, és természetesen a „mesterhármasa , azaz három tündéri gyermeke. A személyes örömet jelentette, hogy csúcsot javítottam: a Fradi mindenkori edzői közül én ültem legtöbbet a kispadon! Ügy érzem, talán erre is büszke lehetek.

MAJERCSIK MIHÁLY • Az atlétikai szakosztályban természetszerűleg idén is a Fiatalok okozták az örömet. Ki ne örülne annak, ha van a szakosztálynak egy olyan 16 éves kislánya, aki a nálánál 3-4 évvel idősebbekkel folytatott versenyen 2. helyet szerez. Ez a kislány Hajdú Barbara, aki a szocialista fővárosok viadalán ezüstérmet nyert, a pozsonyi nemzetközi versenyen pedig aranyat! Ha még egy—két nevet említhetnék, akik szintén nagyon sok örömet okoztak: Erős Gabriella (súlylökés), Placsintár Éva és Preisinger Ágnes (gerelyhajitás), Takács Mária (súlylökés), Baski Imre (kismaratoni), Fekete János (3000 m).

Edzőtársaimmal a gyerekkel végzett közös munka öröme, talán alap lehet ahhoz, hogy egyszer majd az FTC-nek felnőtt atlétáiról is dicsérően szólhatunk.

GÁSPÁR FERENC • Azon túl, hogy a birkózó-szakosztály elnökségünk megítélése szerint az FTC idei legeredményesebb szakosztálya, személyes örömök is értek.

Talán nem vádolnak elfogultsággal, de amikor a Budapest Sportcsarnokban a fiam világbajnok címét kihirdették, az nemcsak ennek az évnek, de életemnek is nagy pillanatai, soha nem felejthető örömei közé tartozik. Az átdolgozott évtizedek után — 30 éves korom óta edzősködöm — jól esett a szakmai elismerés: 1986-ban megkaptam a mesteredzői kitüntető címet.

77