Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)
„A Ferencváros Baráti Köre kezdeményezte, hogy a különböző klubok hívei ismerjék meg egymást, sőt, alkossanak közös szervezetet. A többi baráti kör azonnal hallgatott a hívó szóra. Az első tanácskozásra már 1985 őszén az FTC klubházban sor került, és az MNK döntő előtt a Népstadion sajtótermében ünnepélyes keretek között aláírták a Magyar Labdarúgó Baráti Körök Szövetségének alapító levelét. Ezután a Baráti Körök képviselői felavatták a szövetség nemzetiszínű, a klubok címereivel díszített zászlaját.” május 3. Ezen a napon ünnepeltük egyesületünk születésnapját, és a 75 éves Fradi-pá- lyát! A program a korábban meghirdetettek szerint fél négykor az FTC—MTK öregfiúk mérkőzéssel kezdődött. Az öregfiúk mérkőzésén a kezdőrúgást nagy ováció közepette dr. Lakat Károly végezte, aki már a felszabadulás utám első örökrangadón is játszott, majd mindkét csapatnál edzőként is tevékenykedett. Az öregfiúk gólbő meccset játszottak, az eredmény 4—2 volt a mieink javára. Azután az első osztályúak nosztalgia mérkőzésére került sor. Ezt is ünnepélyes kezdőrúgás vezette be: Rudas Ferenc, az 1946-os év legjobb magyar labdarúgója indította el a labdát. Az ünnepi eseményeket fokozta, hogy a Toldi vándordíj ünnepélyes átadását is ekkor tartottuk: Pusztai László szakosztályvezető Zsiborás Gábornak nyújtotta át a nevezetes trófeát. A rendes játékidő — nem valami színvonalas 90 perc volt — 1 — 1-es eredménynyel zárult. Tizenegyesek döntöttek a Jubileumi Kupa sorsáról, amely végül 6-5-ös ferencvárosi találataránnyal zöld-fehér sikert jelentett. A trófeát — és mindkét csapat játékosainak az erre az alkalomra készült emlékplaketteket, Hargitai Károly az FTC ügyvezető elnöke adta át. A találkozót követően mind a négy csapa játékosai az FTC klubház tanácstermében gyülekeztek, ahol Pusztai László mondott pohárköszöntőt. május 18. Ünnepélyesen búcsúztatták a 13. labdarúgó VB-re utazó magyar csapatot. Ami azt illeti a 13-as szám ezúttal a balsiker jegyében fogant . . . Ferencvárosi játékos, edző, sportorvos, gyúró nem kapott bizalmat, lehetőséget arra, hogy Mexikóban amagyar színeket segítse. Természetesen Nyilasit és Szokolait is a „mi gyerekünknek” számítottuk... május 20. Egy másik sportág világbajnokságán viszont — csapattagként — aranyérmest avathattunk. Szenczi Judit tagja volt a VB-t nyert teke válogatottnak! Aztán a férfiak következtek . .. „Még soha nem fordult elő világversenyen, hogy a hatszoros világelső Csá- nyi Béla, nem elsőként kezdte a csapatversenyt. Hankó György vezetőedző azonban Münchenben — taktikai megfontolásból — csak negyedikként nevezte az FTC kitűnőségét. S a húzás — bevált. A társakat nem nyomasztotta Csá- nyi kiugró eredménye, s ő maga is felszabadultabban küzdhetett. Felszisszent a lelátó, amikor az első 100 gurítás után 503 fát mutatott a magyar versenyző eredményjelzője. Ez nemcsak a vezetés megtartásával, hanem azzal is kecsegtetett, hogy az 1008 fás világcsúcsot is a múltnak adják át. Ez utóbbi a kitűnő játék ellenére sem sikerült, viszont az előbbi annál inkább, mert Csá- nyi 983-mal 125 fás vezetéshez juttatta a gárdát.” Ezután már nem volt mesz- sze az örömteli tény: Férfi csapatban, először világbajnok: Magyarország! 14
