Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985 (Budapest, 1986)
fél kupáját tudjuk bemutatni, azt is véletlenül. A hatvanas évek végén a Fradi pálya tereprendezése közben a földből került elő egy besötétedett fémdarab, amelyet el is dobtak volna, ha nincs rajta néhány soros írás. Amint később kiderült a pályamunkások a nevezetes trófeát találták meg és adták át „azonosításra”. Az egyébként ezüstből készült serlegkuriózum azóta kis múzeumunk nevezetes darabja ... Most pedig az 1937-es KK döntő labdáját mutatom meg. Rómában a Lazio elleni meccsen tizenegyesből ezt a labdát védte ki kapusunk Háda József, így nagy érdemeket szerzett a kupa elnyerésében. A győztes kupadöntő labdáját a ferencvárosi játékosok hazahozták Budapestre — és az eredeti focit galvanizálva átadták Springer elnök úrnak. (Az alapító elnök fia volt. A szerk.) A család éveken át őrizte a nevezetes trófeát, és csak az 1984-es „nosztalgiamérkőzésen” adta át a klub múzeuma részére, az a dr. Springer Ferenc, aki immár az alapító elnök unokája ... Szintén kupagyőzelmet idéz ez a kis trófeamásolat. Két évtizeddel ezelőtt a Ferencváros nyerte a WK-t, és ha az eredeti kupa — vándordíj lévén — nem is kerülhetett végleg az Üllői útra, legalább ez a kis másolat emlékeztet az egykori sikerre. Ezt a kicsinyített változatot egyébként a játékosok a győztes döntő után megkapták. Nos és az idén megkapták azok a ferencvárosi szurkolók is, akik az FTC Baráti Kör Kupaszerda Klubjába beléptek! Az FTC új Üllői úti stadionjában az első megnyert trófeát ez a zöld színű, herendi mintás óriásváza jelentette. A klub 75 éves jubileuma idején rendezett nemzetközi tornát a ferencvárosiak nyerték, így a trófea a fradistákat illette. Külön érdekesség, hogy a döntő idején olyan felhőszakadás volt Budapesten, hogy a trófea átadását csak az Üllői úti klubház tanácstermében tudták lebonyolítani! Géczi István, az akkori csapatkapitány a részt vevő együttesek játékosainak tapsától kísérve vette át a nevezetes trófeát. Kedves ferencvárosi fiúk! Befejezésül egy olyan zöld—fehér zászlót mutatok nektek, amely immár több, mint fél évszázados. Amikor a Ferencváros csapata 1929-ben átutazott Dél-Amerikába a B-közép szurkolói átadták a játékosoknak zászlójukat. A zászlót a játékosok azért kapták, hogy a csapat a messzi távolból is érezze az itthoniak szeretetét, a nagy szurkolótábor szíve dobbanását. Labdarúgóink — a jól sikerült túra után — a híres zászlót hazahozták és aláírásukkal „szentesítve” visszaadták a lelkes szurkolóknak. Ezt a nevezetes zászlót az azóta eltelt évtizedek alatt mindig a legidősebb szurkoló őrizte, míg végül 1972-ben Vincze Andor sporttársunk a következő szavakkal egyesületünknek adományozta: — Itt van fiam ez a sok vihart megélt, dicső zászló. Átadom őrizzétek tovább, mint ahogy elődeim és én is vigyáztam rá. Öreg vagyok, gyengélkedem - jobb helye van ennek a zászlónak itt a Fradiban. Vigyázzatok rá és mutassátok meg az utánunk jövőknek ... Két hét múlva Vincze bácsi halálhíréről értesültem! A zászlót még fáradt kezével, halála előtt átadta ... És a Ferencvárosi Torna Clubban mindig kell, hogy legyenek olyanok, akik a zászlót átveszik, akik a klub sikereiért, az FTC nevéért megteszik azt, ami színeinknek dicsőséget hoz. Az FTC
