Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985 (Budapest, 1986)
bízott a véletlenre. Az első hajrát Somogyi nyerte, Pais a második lett. Aztán két hajrát Pais nyert, a negyediket „elengedte”, majd négy hajrán keresztül újra az ő nevével kezdődött a befutó eredménylistája. A 41. körben nyolcán megszöktek a mezőnyből, és hajráról hajrára egymás között döntötték el az első négy hely sorsát. Jól segítette egymást a Somogyi—Pais Fradi-duó. Rutinos, kiváló versenyzők, így nem volt meglepetés, hogy a bajnok Pais Péter mögött Somogyi Miklós lett az ezüstérmes. szeptember 7. FTC—CSEPEL 1—0. A kezdés előtt a játékosok és a nézők egyperces néma vigyázzállással adóztak az előző napon, 60 éves korában elhunyt Csanádi Ferenc, az FTC egykori edzője emlékére. Az ismert szakvezető a hatvanas években az FTC ifjúsági csapatánál tevékenykedett rendkívül eredményesen, majd 1970 és 1973 között az első csapat edzője volt. Ebben az időszakban irányításával a zöld-fehérek MNK-t nyertek és az UEFA Kupában a legjobb négyig jutottak. A Ferencváros labdarúgói gyászkarszalaggal is tisztelegtek emlékének. Nehéz mérkőzés, gyötrelmes 90 perc volt. A mieink végigtámadták a mérkőzést, az egyetlen gól azonban nehezen született meg. Végre a 78. percben Zsinka lövésszerű beadását a kapuja felé futó és menteni akaró Szabó előrevetődve csukafejessel Kvaszta elől saját kapujába fejelte! * A tornász CSB II. fordulójában a nők a második* a férfiak az ötödik helyen végeztek. Az egyéni sorrendben a női verseny 3. helyezettje Köteles volt. szeptember 11. SIÓFOK—FTC 2—0. Már a bemelegítés sem sikerült! Kincses ugyanis a bemelegítés alatt meghúzódott s jelezte, nem tud játszani, így aztán már a kezdet kezdetén felborult az eredeti taktika. Dalnoki: — A gyermeteg védelmi hibákból összeszedett gólok és a gyámoltalan támadójátékunk valahogy nem tudott mosolyra fakasztani. Valamiféle nagy sziporkázást eleve nem vártam, de ennél azért többre taksáltam a társaságot. Egy tény: az eddigi hat mérkőzésünkből négyet vidéken kellett játszani. Ha a papírforma bejön és kikapunk Győrben és Tatabányán, megnézhettük volna csapatunkat. Az hiszem, hogy még ennyi önbizalma sem lenne ennek a gárdának. Ami a kezdet kezdetét illeti, mindenki nagyon összekapta magát, meg akarta mutatni, többre, jobbra képes, mint korábban. De csodák nincsenek, az együttes gyengéi lassan csak előjöttek, s még a győztes mérkőzéseken is egyértelműen kiviláglottak. szeptember 14. Ú. DÓZSA—FTC 1—0. Nagyon gyenge színvonalú mérkőzés volt — erre mondják, jobb elfelejteni! Jónéhány kihagyott ferencvárosi helyzet után a 85. percben született a 2. bajnoki pont sorsát eldöntő újpesti gól... 32
