Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)

egyetlen mérkőzésen, idegenben kell érte végül megküzdeni. Úgy éreztem, hogy hazardírozni kényszerül a csapat: egy lapra mindent. Ilyenfajta érzések kavarogtak bennem. Aztán persze — mint a magunk mesterségében ez mindig történik — lehiggadtam.

A játékosokkal a Gorkij fasori ÉDOSZ-klubhelyiség éttermének csillogó esti fényénél, dús asztal mellett közöltük a hírt. Nem mondom, egyiknek-másiknak a torkán akadt a falat, de a vége az lett, hogy „nincs semmi baj Dodó bácsi, onnan hozzuk a kupát!” Ez is maradt a csapat hangulata.

Az olaszok késő este kezdik nyári mérkőzéseiket. Részint a klíma miatt, részint, mert addigra elcsöndesül az üzleti élet, szórakozni akarnak az emberek. Nos, június 23-án, este fél 10-re összegyűltek vagy 35 ezren. Furcsa mérkőzés volt.

Nem volt jellegzetes kupadöntő. Mit értek ezalatt? A kupaküzdelmekben általában, döntőiken különösen, inkább küzdelem van, mint játék. Ez- a torinói mérkőzés pedig szép, sportszerű játékot hozott, s ami a legfontosabb — győzelmet.

*

Mattanovich Béla — aki a WK-döntőt a Népsporton keresztül tudósította így emlékezett a felejthetetlen eseményekre:

„1965. június 23-án este, Torinóban ... Már éjfél felé közeledett az óra mutatója. Hiába biztatott a lelkes, olasz szurkológárda, a mérkőzés 0:0-ra állt, sőt 16 perccel a befejezés előtt, Fenyvesi dr. góljával a Ferencváros megszerezte a vezetést. Utána meg is tartotta, s amikor a svájci Dienst a küzdelem végét jelezte, a zöld-fehér játékosok túláradó örömmel szaladtak össze, s közéjük befutottak a Ferencváros vezetői is, hogy ők is kivegyék részüket a „családi ünnepségből”. Néhány perccel később az ünnepség kiszélesült. A salakpályán, a játéktér felezővonala mentén Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke várta a győztes csapatot, hogy a VVK-t rendezők nevében átadja a kupát a Ferencváros csapatának. Nagy volt a zaj, a sportszerű olasz közönség most már a Ferencvárost éltette, s nem lehetett hallani, hogy mit is mond a FIFA elnöke. Sokan tolongtak körülötte, a lelátó tetejéről nem láthattuk jól, hogy tulajdonképpen mi is történik. No, meg egy kicsit mással is kellett törődnünk, reklamálni a torinói postától a budapesti kapcsolást, mert az összeköttetés sehogyan sem akart létrejönni. Hirtelen az tűnt fel, hogy a közönség nagy tapsa mellett a Ferencváros csapata tiszteletkörre indul el a salakpályán, de nem egy serleget visznek, hanem kettőt. A torinói éjszakában valóban felejthetetlen látványban volt részünk ...

De honnan a másik serleg? Akkor tudtuk meg, hogy a Real Zaragoza, a WK előző, 1963—64. évi védője serleget ajánlott fel annak a csapatnak, amely utána nyeri meg a WK-t. A Zaragoza nem vehetett részt az 1964—65. évi WK-küzdelmekben, mert ekkor a KEK-ért viasko167