Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)

zanak fel a csapatok az asztal előtt. Átadta a kupát, amit Mátrai Sanyi emelt a magasba. A nézők tapsoltak, éljeneztek. A magyarok játéka meghódította az olasz közönséget.

Néhány olasz lapvélemény a döntő sikercsapatáról:

„A zöld-fehérek által diktált iramot a Juventus nem tudta átvenni. A 33 éves Mátrai óriássá nőtt ezen a mérkőzésen! A Ferencváros két középcsatáros játékának köszönhette győzelmét.” (II Giorno)

„A Juventus technikában nem tudta felvenni a versenyt a Ferencvárossal. A végén kiütközött a fáradtság a Juventus csapatán.” (Stampa)

Mészáros József edzőnk nyilatkozata:

— Forró légkörű mérkőzést vívtunk. A fiúk lelkesen, odaadóan küzdöttek, átérezték, hogy nemcsak a Ferencvárost, hanem az egész magyar labdarúgást képviselik. Végtelenül örülök a sikernek, amelynek különösen az ad értéket, hogy idegenben egy döntőn arattuk.

Tulajdonképpen két döntőt kellett volna játszani a WK-ért de az olasz—magyar és a Ferencváros New York-i útja miatt a Ferencváros bejelentette, hogy lemond a budapesti visszavágóról, döntsön egy mérkőzés. A Juventusnak ez tetszett. Torinóban azonban elkezdődött egy vita: Mi lesz, ha döntetlenül végződik a mérkőzés?

— 2 x 15 perces hosszabbítás.

— Ha utána is döntetlen marad?

— Újabb mérkőzés.

— Ha arra a Ferencváros nem áll ki terminus nehézségei miatt, akor a Juventust győztesnek nyilvánítják.

A vita végül már ott tartott, hogy a döntetlen után, és a 2 x 15 perces hosszabbítás utáni döntetlennél is mindkét csapatot győztesnek nyilvánítják.

Fél évig az egyik, fél évig a másik őrzi majd a kupát... Erre a páratlan kuriózumra a fradista fiúk jóvoltából azonban nem volt szükség. A győztes ferencvárosiak hazahozták a trófeát és a Ferihegyi repülőtéren örömmel mutatták fel a rájuk várakozó ünneplő szurkolóknak. Mindez húsz éve történt. Magyar csapat azóta sem nyert egyetlen „európai” kupát...

113