Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története
TUDJA-E ÖN? — hogy, két ferencvárosi sportvezető még házassági tanúként is „helytállt” a dél-amerikai túrán! Neudorf Margit és Bucsky Károly esküvőjén Szigeti Imre és Tóth Potya István volt a két tanú. A „nászajándék” egy szép braziliai Fradi-győzelem volt... — hogy, a Ferencváros riói mérkőzéseire 4 napos társasutat szerveztek a Sao pauloi magyarok. — hogy, Sao Pauloban a magyarok részére külön tribünt biztosított a figyelmes pályaigazgatóság. A jegyek elég drágák voltak, de a hölgyek ingyen tekinthették meg a mérkőzéseket. — hogy, amíg a Ferencváros Buenos Airesben tartózkodott, minden magyar házra kitűzték a nemzeti színű zászlót! — hogy, Montevideoban Szigeti Imrét és Bródy Sándort meghívták az új nemzeti stadion alapkőletételének ünnepségére. Hatalmas zászlóerdő jelezte a felépítendő stadion határait, mely szép helyen feküdt, nagyszerű kilátással egész Montevideora. Az azóta eltelt évtizedek alatt már Alberték is játszottak a híres stadionban — amelynek alapkőletételénél tehát két fradista is jelen volt... — hogy, a Parque Central-stadion- ban — az Uruguay elleni világszenzációt jelentő meccsünk előtt — egy Chaplinnek öltözött bohóc mulattatta a közönséget. — hogy, a Ferencváros—Uruguay 3-2-es mérkőzést megtekintette Josephine Baker is — és a Fradinak szurkolt ... — hogy, a Sao Paulo—Ferencváros (5-2) mérkőzés után két órával az őrjöngő játékvezetőt az őrültekházába vitték ... — hogy, a Délamerikai Magyarság nevű újság gyűjtőívet osztott szét olvasói között. A befolyt pénzből egy ezüstserleget vásároltak és a kedves ajándékot a Buenos Aires-i mérkőzésen átadták a ferencvárosiaknak. — hogy, Tóth Potya István, a Ferencváros edzője a Dél Amerikai Magyar Újság hasábjain is elköszönt a braziliai magyaroktól. íme a nem mindennapi „búcsúlevél”: Mire ezekből a sorokból fekete ólomkatonák lesznek, a mi hajónk már messzehagyta maga mögött Dél-Amerikát. Megyünk haza. Pedig hazulról jöttünk. Hazulról, Brazíliából. Mert az a pár nap, amit Sao Paulóban töltöttünk, örökké emlékezetes marad előttünk. Az első pillanattól kezdve, amikor kiléptünk a vonatból, felcsendült az éljen, tudtuk, hogy hazajöttünk közétek. Másutt is, máskor is játszottunk, túráztunk messze idegen országokban, másutt is, máskor is fogadott már bennünket magyar kolónia, de más volt az éljen. Ugyanaz a szó, ugyanaz az öt betű, csak éppen a zenéje más. Alig észrevehető, apró nüansz, amit azonban a fogékony, érzékeny vándorszív mégis megérez. Nem csalódtunk. Magyar testvéreim! Hadd búcsúzzam el tőletek. Hadd próbáljam meg megköszönni valamennyiünk nevében azokat a felejthetetlen órákat és napokat, amelyeknek Ti voltatok a kútforrásai. Elmegyünk, de olyan emléket viszünk magunkkal, amire egész életünkön át boldogan gondolunk. A viszontlátásra. 34
