Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

A FERENCVÁROS HOLNAP IS JÁTSZANI FOG Az alábbiakban legújabb kálbeljelen- tésünket fogjuk ismertetni olvasóink­kal. Ezt a jelentést a Ferencváros tú­ravezetősége küldötte hozzánk. Ez a távirat arról szól, — amit nagyon is gyanított a magyar futballközönség, hogy a Ferencvárost nem engedik el Argentínából, s ki kell most már állnia a nemzeti válogatott ellen is. Érdekes volt a Ferencváros helyzete. Tudvale­vő, hogy Argentínában a szövetség már jó pár esztendeje olyan határoza­tot hozott, hogy minden túrázó külföl­di csapat először a nemzeti válogatott ellen köteles kiállni. További meccseit csak úgy kötheti le, ha a válogatott ellen bebizonyítja, hogy tud és érdemes a további szereplésre. Egyedül a Fe­rencvárosnál tekintettek el ettől, mert ezt a csapatot olyan hírnév előzte meg, mely biztosította azt, hogy valóban nagy csapat érkezik hozzájuk, melytől lehet tanulni, s melyhez való összeha­sonlítás szükséges és érdekes. Mikor azután két előkelő szerepet játszó klubcsapatuk is kikapott a Ferencvá­rostól, megmozdult az egész argentin futballvilág, s követelte, kényszerítette a Ferencvárost, álljon ki a nemzeti vá­logatott ellen, az olimpián második helyet kivívó Argentína ellen. Ez a meghívás nemcsak megtisztelő volt, de kötelező is a Ferencváros részére. Lehet mondaná, szépséghibája lett volna a nagy túrának, ha a Ferencvá­ros, megjárva a messze Dél-Amerikát, közben nem méri össze erejét Argentí­nában a nemzeti válogatottal — a leg­jobb csapattal —, hanem mindössze klubcsapatokkal áll ki. Mindenképp örvendetes a Ferencvárosnak ez a vál­lalkozása, mely akkor is dicsőséges tet­te lesz a zöld-fehéreknek, ha az argen­tin válogatottal szemben alul is ma­rad. (Nemzeti Sport, augusztus 9.) Argentína—Ferencváros 2-0 augusztus 10., Buenos Aires A Ferencváros túramérkőzéseinek le­folyásáról szóló távirati tudósításunk nagyszerű küzdelemről számol be, amelyben a ferencvárosi legénység kö­zel volt ahhoz, hogy világraszóló siker­rel hagyja el a pályát. A játékban egyenrangú volt a Ferencváros, azon­ban a túra erőltetett menete már mu­tatkozott és elég volt a második fél­időnek két szerencsétlen pillanata, hogy a mérkőzés veszendőbe menjen. Az eredmény azonban minden körül­mények között értékes, hiszen ottho­nában egy világbajnők jelölt válogatot­tal állott ki a túrájának végét járó magyar klubcsapat. A távirati tudósí­tás így szól: Borús, szélviharra hajló időiben ál­lottunk ki Argentína válogatottja el­len a szombati mérkőzésre. Negyven­ezer ember gyűlt össze a hatalmas szenzációnak ígérkező mérkőzésre. A Ferencváros így állott fel: Amsei — Hungler, Papp — Furmano, Bukovi, Obitz — Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut. A mérkőzés végig nagyon izgalmas és bizonytalan kimenetelű volt. A mezőny állandóan hullámzó ké­pet mutatott, egy cseppet sem voltunk hátrányban, sőt a kombinációs játék­ban némileg többet mutattunk. A bíró tökéletes pártatlansággal és hozzáér­téssel végezte feladatát. Támadásaink­ban azonban kevés a szerencse, noha keményen dolgozik a csapat. Egy egé­szen hajszálnyi fölényt érünk el, de vészes biztonsággal működik Argentí­na válogatottjának védelme. Komer­26

Next

/
Thumbnails
Contents