Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

szívében. A mi világcsavargó társaságunkon is láttam ennek a jelét, de csak egy pillanatra.

Szállásunkra, az Itajuba Hotelbe dirigáltam gyorsan a társaságot. A szál- láscsinálás után első dolgunk az volt, hogy a Fluminense vezetőségét kerestük fel. A Fluminense az itteni vendéglátónk, tehát velük kellett a mérkőzés körülményeit, a hivatalos ügyeket elintéznünk. A Fluminense vezetősége nagy pironkodások közt mentegette magát, hogy a hivatalos üdvözlés i pályaudvaron elmaradt. Egy nappal előbb vártak bennünket és nem tudták, mi a késés oka.

Fél háromkor ültünk asztalhoz a szállodában, hogy elfogyasszuk ebédünket, s hat órakor már a vacsorát is elköltöttük. Siettünk az étkezéssel, mert az első riói tréning volt soron, amit a szokatlan esti világításban tartottam meg. Az égiek nem voltak irgalmasak hozzánk és zuhogó esőben jelentünk meg a pályán. Tíz óra volt, amikor a csapat gyepre lépett. Harminc darab reflektor jóformán nappali világosságot árasztott a pályára. Az első pillanatra a zuhogva hulló esőben valami tündért fényjátéknak tűnt az egész tréning, aminek azonban komoly jelentősége volt reánk nézve.

Természetes, hogy a legkomolyabb formában végeztük dolgunkat és mindenki azon volt, hogy ennek a különös helyzetnek minden csínját-bínját és a mérkőzésen már megfelelő tapasztalattal álljon pályára. A labda olajfestékkel fehérre van festve, hogy a levegőben is jól látható legyen. S valóban, ezen a téren nincs is semmi baj. A labda a mezőnyben is, a levegőben is tökéletesen látszik, mint nappal. A kapusoknak azonban nehezebb így a helyzetük, mert a labda repülési irányát és gyorsaságát bizonytalanabb megállapítani.

Nagy kíváncsisággal várjuk az első villanyfény melletti, éjszakai mérkőzésünket.

(Tóth edző levele Rióból — július 3.)

Ferencváros—America FC 1-1

július 4., Rio de Janeiro

Második mérkőzésünket az eredeti tervünktől eltérően nem az FC Fluminense, hanem Rio állam bajnoka, az America FC ellen játszottuk.

Almeida bíró sípjelére mindkét csapat egyszerre fut a gyönyörűen kivilágított Fluminense pályára, és a szokott módon üdvözli a közönséget. A mi összeállításunk: Amsei — Hungler. Papp — Furmann, Bukovi, Obitz — Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut. Most látjuk csak, hogy itt hiányzik a Sao Paulo-i lelkesítő magyar tömeg. Azért a közönség szimpatikusán fogadja a magyar csapatot, hiszen jó híre már megelőzte, és ez nagy respektust szerzett itt is. A világítás a maga nemében tökéletesnek mondható. Persze a mieinknek mégis szokatlan ez. A 15. percben lendül végre komoly támadásba a Ferencváros, és kezdi mutatni azt a szemkápráztató játékot, amelyet már a Paulista ellen is megcsodáltak. Itt is kezd felmelegedni a közönség. Hiába azonban a Ferencváros szép játéka, amikor az csak a tizenhatosig tart és nem érik góllá. 0-0-ra végződik a félidő. II. félidő a Ferencváros vehemens rohamaival indul. Egymás után háromszor veszélyes a helyzet Joel kapuja előtt, de nincs eredmény. Az iram fokozódik és most kezd igazán szemkápráztató játék kialakulni. A riói szakértők is elismerőleg nyilatkoznak a Ferencváros játékáról. Ilyet még riói pá13