Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)
AKKOR IS AAP VOLT (Tóth Potya István emlékére) Akkor is nap volt fagyos, csikorgó rút haláltáncát járta a világ Egy pince mélyén csattant a zár s az ajtó dühvei vigyázta hallgatag fiát. Ki volt, ki tudta?! számon nem kérte senki ott jeltelennek lenni volt a jó, az életednek ára volt, ezernyi s mert nem fizettél eltakart a hó. Ki úgy szeretted hazádat és a házat hol születtél és visszavágytad azt, a szökés csábító ördögét leráztad pedig az út, Te tudtad merre tart. Itt állsz előttem szemedben tiszta fények, tükrét nem törte össze semmi kín, így csak a másokért élők remélnek s hogy nem vagy többé szörnyű volt a hír. Emlékszem, 26 víg nyarára utolsó meccs, első edzői gond, Te „nyolc-ház" szülötte zöld-fehér álmok kovácsa csak hazát féltő érzésed volt nagyobb. S ha most az új híd, új kövére lépek mit menteni jöttél Te és társaid, a vastraverzek közt a szél, mint furcsa ének súgja, ha úgy adódna itt lennél, megint. Nem voltál hős, csak jobbat, mást akartál s tettél is érte, úgy ahogy akadt a szenvedőkhöz mindig lehajoltál s a rosszakhoz is volt még jó szavad. így kellett tenned?! jobb lett-e volna másképp Te válaszolsz hallom, becsület-ember egy lehet, csak egy. S egy rossz ötvözetből készített harangból a legszebb hang is, mindig félrecseng. Akkor is nap volt kékfényű tiszta hajnal már béke bújt a Gellért-hegy mögött most állok a hídon, reám köszönt a nappal s Te ott vagy látom milliónyi arcban az emléked őrző túlélők között. Z. Horváth Gyula verse
