Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)

A felszabadulás 1 éves évfordulóján em­berek sokasága adhatta meg a végtisztessé­get Tóth Potya István és Kertész Géza ké­sői temetésén. „Szerda délután a Kerepesi úti temetőben Tóth István és Kertész Géza temetésén a csa­ládtagokon kívül ott volt jóformán Budapest egész sporttársadalma. A honvédek díszsor­fala között indult meg a két gyászkocsi a szé­kesfőváros által adományozott díszsírhelyek felé. A kocsiról lekerül a két koporsó. Az egyi­ken a felirat : Tóth Potya István, élt 54 évet, a másikon: Kertész Géza, élt 50 évet. Frankó Mihály, az NSB és a sporttársadalom, Becs­kő József az MLSZ, Maleczky Román a BTC, Mező Ferenc dr. a kultuszminisztérium testnevelésügyi osztálya nevében búcsúzott el a hősi halált szenvedett bajtársaktól. Ne- gyedy Ferenc az edzők, Tóth Lajos dr. a Fe­rencváros, Jánosy Béla az életben maradt bajtársak, valamint Kertész Géza betegen fekvő hitvesének utolsó üzenetét tolmácsolta. Az Elektromos-dalárda gyászénekének első akkordjai közben Tóth Potya özvegye és fia. Kertész Géza leánya és kisfia dobta az első rögöket a sírba eresztett koporsókra. S az­után pillanatok alatt elborította a két sírt a koszorúk erdeje... Pista bácsi, Géza bácsi, Isten veletek!" 1947. július 10. A Magyar Kommunista Párt sportosztálya javaslatot nyújtott be az NSB elnökségéhez. A javaslatban kéri, hogy a magyar sport három mártírját: Stol- lár Béla sportújságírót, Kertész Géza és Tóth Potya István labdarúgó-edzőt a Köz- társasági érdemrend ezüst fokozatára ter­jesszék elő. 1947. szeptember 7. Tildy Zoltán köztár­sasági elnök a magyar szabadság kivívása körül szerzett érdemeinek elismeréséül a nemzeti ellenállási mozgalomban hősi ha­lált halt néhai Kertész Géza tartalékos fő­hadnagynak és néhai Tóth István tartalé­kos főhadnagynak a Magyar Szabadság Ér­demrend ezüst fokozatát adományozta. 1960. szeptember 17. Az Üllői úti pályán az FTC öregfiúk csapata Budapest öreg­fiúk válogatottját fogadta. A mérkőzés be­vételét felajánlották három régi fradista — Rumbold, Tóth Potya és Blum síremléke javára. A 15. percben 1 perces gyászszüne­tet tartottak a három „ősfradista” emléké­re... A síremléket egy év elteltével felállí­tották és megkoszorúzták. 1975. február 20. Az FTC-klubházban emlékkiállítás keretében tisztelgett a fe­rencvárosi tábor mártírhalált halt fiára. Ha- rót János, az FTC ügyvezető elnöke a kiál­lítást megnyitó beszédében többek között ezeket mondotta: — Kissé meghatódva állok e helyen, hi­szen egy olyan igaz ember emlékkiállítását nyithatom meg, aki életét áldozta szabadsá­gunkért, szocialista társadalmunkért. Szere­tett barátunkra, kiváló labdarúgónkra, egyesületünk volt edzőjére, Tóth Potya Ist­vánra emlékezünk. 30 éve már, hogy gyil­kos golyók kioltották életét, hogy eltávo­zott az élők sorából. Emlékét megőrizzük, eszméit magunké­nak valljuk. E kamarakiállítás keretében az alkotók megpróbálták tömören bemutatni Tóth Potya István életének egy-egy pillana­tát. Az egykori képek, iratok egyszerre do­kumentálják emberségét, hazafiságát, elvei­hez való hűségét, emberi nagyságát. E gondolatok jegyében a Ferencvárosi Torna Club elnöksége nevében mártírunk, Tóth Potya István emlékkiállítását megnyi­tom. Kérem a Tisztelt Vendégeket, hogy ki­állításunkat tekintsék meg. 1975. november 1-én a Ferencváros— Haladás mérkőzés előtt a két csapat tagjai felsorakoztak az FTC-szignál hangjaira, majd az FTC elnöksége által állíttatott em­léktáblát a lelátó klubház előtti részén idő­sek, ifjak megkoszorúzták. Bukovi Márton és Furmann Károly az egykori játékostár­sak nevében helyezték el az emlékezés virá­gait. Bálinték is koszorúval emlékeztek a nagynevű elődre. 49

Next

/
Thumbnails
Contents