Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)

85 év, 85 fénykép

ESTERHÁZY MÁRTON 1977-től 1979-ig játszott a Ferencvárosban. Ebből az időből származó beszélgetést idézünk, amely a rádióban, a „Húszas stúdióban” hangzott el. — Esterházy Márton vagyok. — Amikor megvártalak az öltözőajtóban, valaki odaszólt neked, hogy mi van, grófocskám? — Általában ismerik a játékosok a családnak a múltját és én is meséltem erről. — Amit elmondtál a játékosoknak, az kb. annyi, amit a közvélemény is tud, hogy az Esterházy családnak két nagy ága volt, de folytasd te... — Hát igen, a hercegi és a grófi. Mi a grófi ághoz tartozunk. Különöseb­beket nem mondtam, csak kérdezték, hogy hol voltak a birtokok, és ugye, hát mondtam, hogy Tata környékén. — Kérdezték, hogy mennyi? — Mondtam, hogy a fél Dunántúl, de ez egy kicsit túlzás. — Volt-e az író bátyáddal együtt bennetek olyan ki nem mondott dac, hogy az életben megmutatjátok? — Bennem nem, engem hívhatnának Kovácsnak is, szóval bennem ilyen semmi nem volt, hogy én most Esterházy Márton vagyok és akkor én megmu­tatom. Történelem- vagy magyarórán szóba került a családi név és akkor mindig röhögtek rajtam... — A régi grófokkal, nemesekkel vagy azok leszármazottaival tartod-e a kapcsolatot? — Nem tudom, miért kell mindig feszegetni ezt a grófi dolgot? Én nem érzem magamat se grófnak, se semminek, egy vagyok a mai fiatalok közül. Semmi különös érzés nem tölt el, hogyha erre a névre gondolok. Szóval semmi! — Magyarországi Esterházy-kastélyokban jártál-e? — A kastély, ami közvetlenül a családhoz tartozik, az a csákvári, most tüdőszanatórium, azt most nagyon szépen rendbehozták. Tavaly néztem meg. Elég furcsa érzés volt. De úgy nem éreztem semmi nosztalgiát, hogy most mi lenne, ha az enyém lenne a felső emelet. Általános iskolás koromban jártam Fertődön, a hercegi kastélyban. Az múzeumnak van berendezve, a bejáratnál le kell venni a cipőt, papucsot kell húzni, és természetesen meg kell venni a belépőt. Mi csoportosan voltunk, de én szóltam, hogy nekem ne vegyenek jegyet. A bejáratnál a néni azonban rám szólt, hogy fiatalember, vegye meg a jegyet. És akkor mondtam neki, hogy én majdnem itthon vagyok, csak nem fogok jegyet venni... 67

Next

/
Thumbnails
Contents