Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)

85 év, 85 fénykép

NOVÁK DEZSŐ-nek, mint minden átlagon felüli képességű labdarúgónak, is voltak rendkívüli erényei. Például, hogy specialistája volt a 11-es, illetve a szabadrúgásoknak. Büntetőit elképesztő hidegvérrel úgy rúgta be többnyire, hogy a labda az elmozduló kapus lábától pár centire kocogott be a kapuba... Novák művésze volt a tizenegyeseknek. Szinte minden alkalommal idegi párbajt vívott a kapusokkal. S ez a párbaj nem volt kifejezetten egyoldalú, hiszen a legtöbb kapus ismerte Novákot és tudta, hogy mire készül.

Mégis jóformán mindig a hátvéd győzött. Sok, nagyon sok döntő fontosságú 11-est rúgott. Ahogy odaállt a labda mögé, már maga a mozdulat biztonságot árasztott. Mindenki tudta, hogy nem hibázza el. A Vasas ellen a hatvanas években — az emlékezetes 4:4-es mérkőzésen — a 90. percben értékesítette a 11-est! Pályafutása alatt összesen hat tizenegyest hagyott ki. Négyet itthon — ebből az egyik a búcsúmérkőzésén volt! —, kettőt pedig külföldön. Az elsőt 1964. október 11-én Tokióban az olimpián, amikor Marokkó ellen 0:0-ás állásnál nem sikerült a hálóba találnia. (Ez az a nevezetes mérkőzés, amelyen végül 6:0-ra győztünk — Bene Ferenc 6 góljával!) A 54