Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)

Három évtized Fradi-„fuvarosa”

— Kitűnően éreztük magunkat egy alattyáni vendégszereplés utáni baráti vacsorán is. Ez nekem azért külön emlékezetes, mert a figyelmes házigazdák búcsúzáskor még a buszba is felküldték a zenészeket, ott húzták a Fradi- indulót... Ilyenre sem azelőtt, sem azóta nem volt példa.

— A végére hagytam életem legnagyobb mérkőzésének az említését. Amikor 1975-ben a Dalnoki vezette „csikócsapat” eljutott a KEK-elődöntőig, mindenki lelkesedett és bízott a sikerben. Aztán, amikor megláttuk a Zvezda- stadionban a 110 ezer őrjöngő, csapatáért mindenre kész jugoszláv szurkolót, bizony, kicsit félteni kezdtük a fiúkat. Óriási, szavakkal le nem írható meccs volt. Hangulata, drámai fordulatai, majd a zöld-fehér siker megszületése, gondolom, nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki átélte, örök emlék. Nagy boldogságban tértünk vissza Belgrádból az Üllői útra, mert a győzelem érzése itt, az otthonunkban még igazabb. Számomra pedig az a legnagyobb boldogság, ha a játékosokkal teli autóbuszomat egy-egy győzelem után a klubház elé sértetlenül hazahozhatom.

Kívánjuk, hogy az FTC autóbusza még sokáig száguldjon a klub történetének országútján, s százezrek által várt sikerek fémjelezzék: a Ferencvárosi Torna Club halad tovább, tovább a 100 éves jubileuma felé...

221