Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)

85 év, 85 fénykép

1929. június 30-án játszott együtt. 1933. május 14-ig öszesen 64 alkalommal léptek ebben az összeállításban pályára, közben 239 gólt szereztek! A fenti fényképen a „bővített” csatársor látható: Táncos, Kovács, Toldi, Turay, Szed- lacsik, Takács II, Rázsó, Kohut.

Érdekes, hogy erről a híres csatársorról külön kép nem készült! Ez a felvétel is csak azért maradt ránk, mert az 1929-es dél-amerikai túrán minden csapatrészt külön lefotóztak, s így mind az öt T-betűs egy képen látható.

Obitz Gábor a Munkás TE-ben kezdett futballozni, az FTC 1920 nyarán leigazolta. Többnyire balfedezetet játszott, és mind a Fradiban, mind a válogatottban sikeresen szerepelt. Technikás, hidegvérű, jó játékos hírében állt. 1922 nyarán profijátékos lett. Több külföldi csapatban is játszott, sőt két alkalommal a magyar válogatottba is idegen klubcsapatból (Makkabi—Brünn) került be.

1926-ban ismét visszatért a Fradiba, és még évekig erőssége volt a 20-as évek ferencvárosi aranycsapatának. Harmincéves korában még így értékelték őt egy válogatottbeli teljesítménye után: „Ebben a sorban találjuk a mezőny két legjobb emberét Kalmár és Óbecsei személyében.

(Öbitz ebben az időben Óbecseire magyarosította nevét. A szerk.) A mérkőzés első percétől az utolsóig pompásan játszott. Hogy fölényeskedett? Nem értünk egyet ezzel a felfogással. Neki ez a természete, neki ez a futball, amely az ő értelmezésében még akkor is játék, amikor a legnagyobb tétről van szó.”

„Apa” — ez volt a beceneve —1931 júniusában, tulajdonképpen sérelmében vonult vissza. Amikor megtudta, hogy nem viszik ki a csapattal a délamerikai túrára, bejelentette, hogy visszavonul. Szerződését a Fradi meg akarta hosszabbítani, de Obitz a tartalékban nem kívánt játszani, inkább elment Németországba — edzőnek...

14