Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
kedélyesen folyt. Nem hajtottak bennünket, mert magunktól is csináltunk mindent. Szóval életszerű, hangulatos edzéseken készültünk, amelyeket sok szurkoló is megtekintett. Már korán kiültek az A-tribün elé és várták az edzésre érkezőket. Én délelőtt a hivatalban dolgoztam, s mivel ülő foglalkozásom volt, alig vártam, hogy délután egy kicsit mozoghassak. Egyébként csak kedden, szerdán és pénteken tartottunk edzést — így mindig volt „labdaéhségünk". — Milyen volt a szurkolókkal a csapat kapcsolata? — Családias, hiszen sokat beszélgettünk, sőt néhányszor a Beer vendéglőben együtt is vacsoráztunk a törzsszurkolókkal. Hallgattuk a Wogenhuber játékát, énekelgettünk. Napjainkban már Lakatos Sándor és népizenekara a kedvencem. .. — Milyen talajú pályán szerettél játszani? — A pályák talaja közül a nedveset kedveltem a legjobban. Egyébként a tócsák sem zavartak. A mi földes Üllői úti pályánk az ellenfeleknek elég nagy hátrányt jelentett. Én hamar megszoktam. — Szerettél 11-est rúgni? — Erős bokám volt, ezért szabadrúgást, kapáslövést, 11-est egyaránt sokat lőttem. A legemlékezetesebb 11-est a Hungária úton lőttem a Bocskai ellen. Ha nem rúgom be, elúszik a bajnokság. Ennek ellenére nyugodt voltam és belőttem. Aztán később Sárosi Gyurka lőtte a büntetőket. — Hogyan alakult a jövedelmed az évek során? — Heti 30pengős fizetéssel szerződtettek, fénykoromban ez az összeg 48 pengőre emelkedett, A győztes bajnoki mérkőzésekért 28 pengő prémium járt. Amikor a száz százalékos bajnokságot nyertük szépen gyűlt a pénz. . . Egyébként a bajnoki prémium évente nem nagyon emelkedett 500—600 pengő fölé. A KK-val lehetett sokat keresni. Egy-egy továbbjutás szép pénzt hozott. Jövedelmem az adóhivatalban keresett havi 200pengős fizetés egészítette ki. — 1934 decemberében majdnem nem mehettél Afrikai túrára. A szabadságot ilyen szigorúan vették a munkahelyen? Nem volt egyesületi kikérő? — Egyesületi kikérő akkor még nem volt, hanem fizetetlen szabadságot adtak. Majdnem mindig megkaptuk, hiszen Szendy Kálmán polgármester nagy r fradista volt. A munkahelyen a kollégák büszkék voltak ránk, így sokszor ők kérték, hogy engedjenek el, majd ők elvégzik a mi munkánkat is... Tizenegyen Toldiról RUMBOLD GYULA, az „ősidők" legendás ferencvárosi hátvédje mondta Toldiról a harmincas években: — A mi időnkben, ha kevesebbet is tudtunk, mint a mai nagy csillagok, de végigküzdöttük a mérkőzést. Kiraktuk a lelkünket, szívünket a klub színeiért. Küzdöttünk, mint Toldi egyedül a mostaniak közül. Toldi minden idők Fradijában nagy egyéniség lett volna. 84 HOPPÉ LÁSZLÓ, a Nemzeti Sport egykori főszerkesztő-helyettese: — Toldi személyesítette meg a régi Fradi stílust, ő őrizte meg az egykori Fradi hagyományait. Nem ismert elvesztett labdát és nem ismerte a leállást, a pihenést. Robogott és rombolt, épített és tört-zúzott, robbanékonyságával és lendületével vitte előre egész csapatát. Nincs is azóta olyan „tank", akihez hasonlítani lehetne! Maga volt a Fradi-szív! LÁZÁR GYULA, egykori válogatott fedezetünk, Toldi játékostársa: — Addig, amíg Toldit nem bántották, nem is volt vele soha baj. Csak ha bántották és vissza akarta adni, akkor kezdődött a hiba. Ő nem tudott, nem is akart alattomosan fautolni. Nagy„csülkeivel" hadonászott — hát ki nem vette ezt észre? De a nagyszerű játékát is észrevették. KARL SESZTA, Toldi egyik legnagyobb ellenfele, az Austria híres hátvédje mondta 1937-ben: — Toldi kemény, de nem durva. Nagyon jó játékos. Európa legjobbjai közé tartozik. Szeretek ellene játszani. . . NÉMETH GYULA, a Népsport labdarúgórovatának vezetője, a Zuglói MADISZ-ban Toldi játékosa: — Az életben maga volt a megtestesült nyugalom, mint edző megfékezte indulatainkat, de a pályán felbőszült oroszlánként harcolt. Lángoló lelkesedését, nagy szívét nem lehetett felülmúlni. DR. TRETHON FERENC, nyugalmazott munkaügyi miniszter, az FTC Baráti Kör elnöke: — Gyermekkoromban kiszöktem a KK meccsekre, hogy Toldiékat láthassam. Egy-két csattanós szülői pofonra még ma is emlékszem. . . Megérte, mert Gézáék játéka teljesen elbűvölt. Toldi volt a kedvencem — annyira, hogy megtanultam „hamisítani" az aláírását. A saját nevem írásánál még ma is olyan T betűt használok, mint Toldi. . . Ezek után mit mondhatok még Toldi iránti rajongásomról. . .
