Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
nekünk Egyiptomban duplába került az élet. Amit kerestem el is ment. Brüsszelben is sokat kerestem, de ott is nagy drágaság volt és ugye mi szerettünk jól élni. Szóval ismét az AGF-nél voltam és a klub három újabb bajnoki címmel gazdagodott! A kupasiker is megismétlődött, így a sikerek csúcsán voltunk. A profi labdarúgás azonban egyre szedte áldozatait", a legjobbak sorra külföldre szerződtek. A klub fénykora így lassan végétért. Aarhusban egy kis amatőrcsapathoz (Sklovbaken) mentem, majd 1977-ben nyugdíjba vonultam. Dániában 67 év a nyugdíjkorhatár — én még rádolgoztam egy kicsit, hiszen 1977- ben már 68 éves voltam . . . Az utolsó években kértem a klubot, hogy egy bankban félnapos állást szerezzenek, így délelőtt ott dolgoztam, délután az edzéseket vezettem. Aztán már csak a bank maradt. .. Nyugdíjban baráti alapon ugyan még 3 évig edzettem egy lelkes kis falusi csapatot. A közönség faluról- falura jött a gárdával és rendkívül jó baráti szellem uralkodott, Az eredmény: 3 év alatt 3 osztályt jöttek fel és bekerültek az amatőr ligába! Ekkor — 1982- ben — búcsúztam el tőlük, hiszen én már nem akartam többé szerződtetett edző lenni. Szép búcsú ban kettet rendeztek, ami tulajdonképpen edzői pályafutásom búcsúja is volt... Látogatóban Még 1954-ben a svájci világbajnokság idején történt: kimentem a magyarok edzésére, odamentem a csapathoz. Eleinte elég tartózkodóak voltak, csak amikor Hegyi Gyula átölelt és modta, hogy: — Gézám! De örülök, hogy látlak! Nos, a többiek csak ezután engedtek fel. Megvárták, hogy milyen a csapatvezető álláspontja a külföldön élő Toldival. . . Kicsit szorongva készültem az 1966-os első haza- látogatásomra is. Vajon hogyan fogadnak? Milyen az élet idehaza? Egyáltalán emlékeznek-e még rám? Aztán minden csodálatos volt. Egy gyönyörű ország, a csodálatos Budapest és egy jólétben élő nép „fogadott". Jóleső érzés volt a régenlátott barátokat, ismerősöket keblemre ölelni. Látogatásom alkalmával a televízió, rádió, újságok mind nyilatkozatot kértek. Hiába 18 év elteltével jöttem elő, így „friss" interjú- alany voltam. Őszintén mondom, mindenhol, mindenkinek nagy örömmel nyilatkoztam. Ilyen boldog, örömteli viszontlátásra nem számítottam. Toldi Géza-Dániából Pobuda Tibor öreg barátomnak említettem szombaton délelőtt, hogy Toldi Gézát várom a szerkesztőség80 be. Már távozóban volt, keze a kilincsen, de korát meghazudtoló fürgeséggel fordult vissza: — Micsoda, a Géza jön ide!. .. — s azon nyomban letett távozási szándékáról. Visszaült az imént elhagyott székbe, hogy elmesélje nekem: ki is volt ez a Toldi Géza, ez a csupaszív játékos, ez a nagyszerű focista. Olyan lelkes és olyan áradozó volt, hogy cseppet sem haragudhattam rá, amikor vendégünk megérkezvén „Pobuda Foto” szinte teljesen magához ragadta a kezdeményezést. Márcsak azért sem, mert Toldi Géza láthatóan nem kevesebb lelkesedéssel vett részt a beszélgetésben. — Hát arra emlékszel-e Géza, amikor egyedül verted meg a Bolognát. . . Tudod, hogy akkor már hosszú évek óta se magyar klubcsapat, se magyar válogatott nem győzött ellenük?. . . — ez nekem szólt.— Csodálatos meccs volt! — Harminckilencben. 4 : 1. Mind a négy gólt én rúgtam. Még ma is őrzöm azt a Képes Sportot, amelynek a címlapján vagyok. .. — Pedig vacak, alulexponált kép volt. Mégis ez a képem jelent meg. Ahogy a tömeg hoz le a pályáról... Emlékszem, hátráltam a géppel, s közben odakiáltottam neked: „Géza mosolyogj!" És te egyszerűen nem tudtál mosolyogni, olyan fáradt voltál. — Jó vicc! Négy kilót fogytam azon a mérkőzésen. . . Egyszerűen nem illő beleszólni egy ilyen beszélgetésbe. Nézem a magas, még mindig karcsú, ősz hajú férfit. Mit tudok én róla? Talán nem is nekem kellene megírni ezt a riportot. Focista volt. FTC. Válogatott. Gólok, gólok. Most hatvan éves. 1943. augusztus 1-én volt a búcsújátéka az Üllői úton. Én két nappal később születtem. . . — Látja — mondja később — ez az. Hazajön az ember és megismerik. Nemcsak a barátok. Annyiszor előfordul, hogy ülök valahol, vacsorázom, egyszercsak valaki az asztalomhoz lép, elnézést kér, bemutatkozik, emlékszik rám, és örül, hogy megint láthat. Közben a zenészek már játsszák a megrendelt Fradi-indulót. Hát hogyne hatódna meg az ember!.. . — Persze a legjobb a barátok között. Amikor hazajöttem, Kiéber Gabi keresett fel. Kérdezte, lenne-e kedvem találkozni az öreg harcosokkal. Ezer örömmel, mondtam. Minden kedden délelőtt az Astoriában jönnek össze az öreg játékosok, most elmentem én is. Kemény Tibi, Furmann, Opata, Senkey, Mándl, Király Tibi, Török Pubi, és a többiek. . . Kézfogások, régi emlékek.. . — Jövő szombaton utazom vissza Dániába. .. Az utóbbi három évben mindig itthon töltöttem néhány napot, s minden alkalommal nehezebb a visszatérés. „Vissza Dániába” és „itthon Magyarországon” — így fogalmaz. Pedig Dániához is évek kötik, emlékek, ott pihen a földben felesége, mégis — „itthon Magyar- országon". ..