Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
1938 szeptemberében néhány meccsen pihentették Toldit, mert olyan idegesen, indulatosan játszott, hogy az kárára volt a Fradinak, Toldinak egyaránt. Aztán ismét elővették az „öreget". . . A szurkolók aggódó szemmel figyelték Toldit az edzésen. A ferencvárosi tank kapura lövöldözött, de bizony a szurkolók nem láthatták a híres Toldi-bombákat. El is hangzott: — Félek, hogy Gézát túlságosan megszelídítették. Már annyira szelíd, hogy a labdát sem meri erősen megvágni! Felesleges volt az aggodalom. Az Újpest elleni rangadón óriási lelkesedéssel játszott és ahogy írták „Toldi beállításával visszatért a szív a zöld-fehér együttesbe." Na és a 3—1-es sikerből egy szép fejesgóllal is kivette a részét. . . Egy fejesgólját és a „körítést" idézzük a Taxisok elleni 6—3-as bajnoki mérkőzésről: „Bíró remekül ad be, a labdára jól ugró Toldi hat méterről a középcsatár helyéről élesen fejeli a léc alá, a jobb felső sarokba a labdát 1-0! A következő percben Váradi a Taxisok csatára beleugrik a labdaszedő gyerek gyomrába, mert az a partdobás előtt késlekedik neki adni a labdát. A közönség tüntet a szélső ellen a játékvezető meg is inti. Takács Géza a Taxisok edzője odaszalad és megpofozza a szélsőt. Ezt viszont a nézők megtapsolják. . Törött bokával „Toldi sérüléséről beszéltünk Kreisz László főorvossal. Ezt mondta: — Három röntgenképet készítettem Toldi bokájáról. Azokon bizony félremagyarázhatatlanul ott a törés jele! — De Toldi nem érzett semmi fájdalmat, játszott, gólt szerzett. .. — Toldi más fából van faragva, mint a többiek. Tavaly 40 fokos láza volt, tályogot vágtam rajta s Géza meg sem mukkant. Most is törött bokával játszott vasárnap!" Toldi egy hétig „nyugton maradt" — de 12 nap múlva ismét gólt lőtt a Phőbus kapujába! A válogatottban 1938. március 20. Nürnberg: Németország— Magyarország 1—1. Amikor a mérkőzés előtti héten Rauchmaul edzőt megkérdezték, hogy kit ajánl a Ferencvárosból a válogatottba — így felelt: — A legnyugodtabban Toldit ajánlhatom, aki közepes formájában is nélkülözhetetlen a válogatottban, amint azt eddig minden esetben bebizonyította. Toldi 54 kifejezetten nemzetközi küzdelmekre való játékos és most a formája is javuló. A bizalmat azúttal is góllal hálálta meg. Az egyenlítő gól az ő nevéhez fűződött. „A labda Toldihoz száll, aki a 16-osról rettentő elkeseredetten ballal, irtózatos lövést ereszt meg és a labda mintegy félméter magasságban vágódik a kapuba, 1—1." Sajnos később megsérült és ekkor már nem sok hasznára volt a csapatnak. De „az első félidőben Toldi volt a legjobb csatárunk. Hatalmas munkát végzett a védelemben is, de pompásan tudta magát és társait előrelendíteni. Lövésben, fejelésben is élenjárt. Mindvégig megőrizte nyugalmát, fegyelmezetten viselte el a dögön yőzé se ke t.'' 1938. június 5. Reims: Magyarország—Hollandia 6—0. A magyar csapat VB-nyitó mérkőzésén gólzáporral győzött. Kohut a Ferencváros „idegenlégiósa" lőtte az első, majd Toldi a második gólt. Géza ballábbal 10 méterről a balsarokba lőtt. Néhány perc múlva az újabb lövésbe az egyik védő belefejelt — vesztére, mert elájult. . . 1938. június 16. Párizs: Magyarország—Svédország 5-1 „Toldi egy kissé bágyadt kezdés után a második félidőre nagyon feljavult és ekkor megeresztett néhány rettenes erejű Toldi bombát is. Két kapufája is gólt érdemelt volna. Második félidőbeli teljesítménye hibátlan." íme Toldi két káprázatos kapufájának története: A 72. percben Toldi a tizenhatosról nagy bombát ereszt meg. A kapus vetődik a labda a kapufáról pattan hozzá és szöglet lesz belőle. A nagy bomba megérdemelt tapsot kap. A szöglet után Toldi újabb bombát ereszt meg most jobbal, ez szintén szédületes és — a változatosság kedvéért — a belső lécről pattan ki. Egy milliméter hiányzott. . ." Toldi számára ezzel a mérkőzéssel befejeződött a világbajnokság. A döntőben már nem játszhattál — miért? — A szövetségi kapitány közölte velem, hogy kimaradok a csapatból, mert az olaszok ezt kérik! Érthetetlenül néztem rá, mire megmagyarázta, hogy a jelen helyzetben nem tenne jó egy esetleges durvaságomból, vitatkozásomból eredő botrányos mérkőzés — és ezért ezt a kérést ő méltányolja. Játékostársaim felháborodásukban sorra mondták le a meccset, de hát nem lehetett mit tenni. . . Persze a vezetők biztosak voltak abban, hogy nélkülem is megnyeri a csapat a döntőt. A hazaérkezéskor a szövetségi kapitány ellen tízezrek tüntettek az utcákon — hagyjuk, borzalmas emlék... 1938. december 7. Glasgow: Skócia—Magyarország 3—1. Toldi talán ezen a mérkőzésen kapta a legrosz- szabb kritikát: „Legnagyobb hibája az volt, hogy az egész mérkőzésen alig lőtt kapura. Amit dolgozott annak sem sok látszatja volt. Egész sereg hibás passzt adott le."
