Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Sárosi hozzáteszi: — no, valamivel többször voltunk már válogatottak. Emlékszel, arra, hogy hányszor játszottunk külföldön magyar címeres piros mezben, s mégsem számították nagy válogatott mérkőzésnek. Csak külsőleg festett úgy. — Te Gyurka — folytatja Toldi — azt hiszem mind a ketten szeretnénk azt, ha a 25. válogatott meccsünket együtt és egymás mellett játszanánk. Remélem addigra már érvényes lesz a 25. meccs után járó aranyérem. A Nemzeti Sportból idézett kis esetet azért elevenítettük fel, mert ekkor esett szó először a válogatottaknak adandó aranyéremről (nem lett belőle semmi!) — másrészt a két népszerű ferencvárosi játékos esetleges közös jubileuma kapcsán. Nos, ebből sem lett semmi, mert Toldi a következő meccsen kimaradt a válogatottból! Nem mindennapi indok alapján: „Toldi az olasz-magyarra azért nem tehető be, mert a külföldi bírók a legkisebb megmozdulását rosszra magyarázzák és büntetik, s ilyen büntetésekkel nem szabad hátrányba hozni csapatunkat." A magyar válogatott Milanóban 4—2-es vereséget szenvedett. 1935: a szurkolók kitüntették Toldit! A labdarúgócsapat túramérkőzései során Párizsban is vendégszerepeit. Párizs amatőrbajnoka az FC Mont- reuil ellen 8—0-ra győztek a mieink! A Fradi már félidőben 3—0-ra vezetett, amikor a túra menedzsere megjelent az öltözőben és bejelentette, hogy ameny- nyiben a Fradi még 5 gólt rúg, este az egész csapatot meghívja a Casino de Parisba. A ferencvárosi fiúk pontosan 5 gólt szereztek.. . Toldi Géza ezúttal „csak” egy góllal járult a sikerhez, igaz az az egy gyönyörű kapáslövésből született. Hogyan éreztétek magatokat a mulatóban? — Mint mindig, ekkor is kitünően. Szokás volt, hogy ha Párizsba érkezünk mindig a vezetőkkel együtt elmegyünk az egyik mulatóba műsort nézni. Soha nem rúgott be senki, ellenben feloldódott a hangulat és a másnapi játékra mindez jó hatással volt. Persze egy futballistának nem csak a fényből, a sikerből jut nagy és kellemes rész. Időnként jönnek a formahanyatlások okozta hullámvölgyek és a játékosok rettegett réme a sérülésveszély is mindennapos. Toldit pályafutása alatt aránylag nem sok sérülés érte, de azért időnként neki is kijutott a bajból. Mint például 1933 márciusában a Phőbus elleni mérkőzésen... „Toldi Géza a mérkőzés félidejében elájult az öltözőben és csak nagysokára sikerült őt eszméletre ébreszteni. Mérkőzés után az öltözőben erős fájdalmakról panaszkodott, de senki sem gondolt komolyabb 34 bajra. Toldit azonban egy jó barátja autóba ültette és vitte magával. Az autóban aléltan dűlt Toldi az ülésre és hangosan jajgatott, úgyhogy barátja nem is haza, hanem egyenesen a Sportszanatóriumba vitte vizsgálatra. Kreisz főorvos azonnal kikérdezte. Toldi elmondta, hogy még az első félidő elején az állába fejelt Fabrinczi, a Phőbus centerhalf ja. Ettől a fejestől lett rosszul a szünetben az öltözőben, s tulajdonképpen sérülésétől számítva az egész meccset félig öntudatlan állapotban játszotta végig. Azonnal röntgenvizsgálat alá vetették. A vizsgálat eredménye nagyon szomorú: Toldi alsó állkapcsa a szemfoggal egy irányban teljesen eltörött és kissé följebb a fül irányában repedés is mutatkozott rajta. Toldit nem is eresztette ki Kreisz dr. a szanatóriumból. A játékos még enni sem tudott, mert nem tudta a száját mozgatni. — Bizony nagyon szomorú az eset — mondotta Kreisz főorvos. A törés ugyan nem a legsúlyosabbak közé tartozik, de bizony Toldi hosszabb időre harckép télén." Három mérkőzést tényleg kihagytál, de a Húsvéti Tornán már ismét szerepeltél, sőt gólt is lőttél! Meddig álltái kórházi kezelés alatt? — Több, mint egy hétig feküdtem a kórházban. Naponként kerestek fel a játékostársak, na és sok-sok szurkoló. Valóságos virág- és tortaerdő borította el a szobámat. Barna Sándor a Phőbus elnöke is meglátogatott és elnézést kért a meccsen történtekért. „Fájdalomdíjul” átnyújtott egy ezüst cigaretta tárcát, amit a Phőbus elnöksége küldött.. . * Avar utca 2. Városi ház. Kövérkés, kedvesarcú kisfiú útbaigazít: — C pavilon I. emelet 30. Ott lakik a Géza. A többi csúszkáló gyerek is csak „per Géza” ismeri a Ferencváros tankját, válogatott csatárát. Rövid bo- torkálás a sötét udvaron, a sötét lépcsőházban és kitárul Toldi Tunigold Gézáék otthona. Édesanyja és menyasszonya társaságában találjuk. — Hány éves, stb? — Huszonöt. Testmagasságom 180 cm, 84 kiló vagyok. — Mikor verekedett utoljára? — A pályán? — Nem. Az utcán egy nyilvános helyen. — Másodikos polgárista koromban. Összevesztem egy nálamnál jóval erősebb iskolatársammal, aki rögtön boxpárbajjal akarta elintézni az ügyet. Féltem és hátrálni kezdtem, és védekezés közben úgy állón találtam boxolni, hogy az én kedvem is elment örökre a verekedéstől, — Takarékosan él? — Igen. Már évek óta gondolok arra, hogy egyszer kiöregszik az ember. Éppen ezért takarékosan éltem mindig. Az összespórolt pénzből rádióüzletet rendez-
