Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)

A válogatottban 1930. április 13. Bázel: Magyarország—Svájc 2—2 37. percben végre megszületik az egyenlítő gól. P. Szabó lefut, futtából centerez, Stófián fejjel vissza­adja a labdát Toldinak, aki halálos biztonsággal lövi a sarokba, 1—1. A II. félidő 18. percében megszületik a vezető gól: Takács II testcsellel kidriblizi emberét, bead, Stófián átlépi a labdát, Toldi ott van, s dopler- rel 5 lépésről a hálóba helyez, 2—1." Nem sokáig ma­radt az eredmény, mert a játékvezető egy rálőtt lab­dát kezezésnek nyilvánított és a svájciak a 11-esből kiegyenlítettek. 1930. június 1. Hungária út: Magyarország-Auszt­ria 2—1 Ezen a meccsen derekasan helytálltál, de a góllövők közé mégsem kerültél. Egyébként a gólszer­zőt akkor is „csókkal" ünnepelték a társak? Gólnál szokás volt régen is a csók és az ölelés. Különösen Turay szerette, ha hosszan ünnepelték, csókolgatták. Amit azonban napjainkban látok azt túlzásnak tar­tom. A gólszerző indiántáncát, ugrálását, a nézők közé rohanását, a különféle mutogatásokat. .. A gól­szerző földreteperését... 1930. június 8. Üllői út: Magyarország—Hollandia 6-2 A budapesti FIFA kongresszus napjaiban tartották ezt a mérkőzést. Hirschmann, a FIFA főtitkára sze­rint a „szó legszorosabb értelmében művészi futballt játszottak a magyarok és egy kis szerencsével akár 10—12 gólt is lőhettek volna." Egy gólt lőttél, de sok helyzetet kihagytál. Általában az Üllői úton vagy a Hungária úti válogatott mérkő­zéseken ment jobban a válogatottban a játék, a gól­lövés? — Természetesen az Üllői úti pálya volt az „ott­honom", ismertem talaját, hangulatát. A Hungária úti pályán is sokat játszottunk, Így attól sem idegen­kedtem. Ami a góllövést illeti, válogatott meccsen az Üllői úton 8 gólt, a Hungária úton 2 gólt szereztem. 1930. szeptember 21. Bécs: Magyarország-Auszt­ria 3—2 Toldi: — Már hatodik válogatottságom alkal­mával rájöttem, hogy nem minden mérkőzést sikerül az embernek kitörésekkel és gólokkal megnyerni, s hogy az ember közepes formában is lehet nagyon hasznos tagja a csapatnak. Bécsben mindig nagy dolog volt győzni, s olyankor a siker mindig kétszeres örö­met okozott játékosnak, szurkolónak egyaránt. 1931: Az év Toldi góllal kezdődött és azzal is végződött Az év első ferencvárosi gólját január 1-én Bologná­ban Toldi lőtte. Karácsonykor az év utolsó Fradi gól­ját Mannheimben szintén Toldi szerezte. Hogy mi volt évközben? Kevesebb jó, mint amire Géza számított.. . Ferencváros—Újpest 6—1! A Magyar Kupa elődön­tő meccsen Toldi két góllal járult az akkor bajnok Új­pest legyőzéséhez. Mégis heteken át hol játszott, hol kimaradt. A Ferencváros második dél-amerikai túrájára azon­ban „befért" az utazó csapatba. — Mesélj erről a sikertelen portyáról. Neked sem mehetett túl jól a játék, hiszen gól nélkül tértél visz- sza. .. — Amikor 1929-ben túráztunk Dél-Amerikában, még nem ismertek bennünket. Eleinte lekezeltek, le­becsültek bennünket. Az elbizakodott ellenfelet jó játékunkkal megleptük, és mire észbe kaptak már mienk volt a siker. — 1931-ben már ismertek bennünket, tekinté­lyünk volt és mindenhol „készültek" ránk. így azután hiába játszottunk ugyanolyan lelkesen, mint először, jóval nehezebb dolgunk volt. Ráadásul az elszámolá­sokkal is felizgatták a csapatot. Minden alkalommal közelharcot kellett a vezetőknek vívni a pénzünkért. Amikor keveseltük - mondván, hogy tele volt a sta­dion nézőkkel — csak legyintettek és azt mondták: azok klubtagok, szabadjegyesek - ő utánuk nem ka­punk egy fillért sem. — így nem csoda, hogy óriási deficittel zárult ez a portya. Végül Pestről kellett Gschwindt elnöknek pénzt küldeni a hazautazáshoz! Elnökünk nagyon korrekt volt, hiszen a veszteség ellenére sem engedte, hogy a hajóval turista osztályon utazzunk. Megadta a pénzt az ígért II. osztályú utazáshoz. Más klub is járt így — az ö elnökük szűkmarkúbb volt, és a já­tékosok testile-lelkileg összetörve tértek haza.. . * Ezidőtájt volt egy olyan Ferencváros/B—Nemzeti/B (2—0) barátságos mérkőzés, ahol a két csapatban 9, volt válogatott labdarúgó játszott, a tizedik — Schlos­ser Imre — pedig bíráskodott! A Fradiból heten vol­tak válogatottak: Hungler II, Korányi, Furmann, Bu- kovi, Blum, Müller dr. és Toldi. 17

Next

/
Thumbnails
Contents