Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
A nagy győzelem után a nézők elözönlötték a Hungária úti pályát és Toldit a vállukon vitték az öltözőbe. Aztán az öltözőben „a hatalmas ember eldőlt a pádon, elájult. Lehúzzák róla a ruhát, élesztgetik, borogatják. A doktor magyarázza: — gyomorbetegséggel játszott a fiú . . ." A másnapi újságok azt írták, hogy Toldi Géza gombamérgezéssel játszotta végig a találkozót, sűrű hányinger közepette. Sőt, a lelátón ilyenek hangzottak el:- Micsoda gól, és még hozzá beteg szegény Toldi! Ezt már nem bírta ki egy Hungária szurkoló:- És mi a baja?- Mi? Gyomormérgezése van, ha éppen tudni akarja Olyan hányingere van, hogy alig áll a lábán.- Hányingere? Mitől van hányingere?- A maguk játékától . . .- Hogyan kaptál gombamérgezést?- Sehogy! Nem volt nekem gombamérgezésem, csak a mérkőzés előtti esti váratlanul úgy alakult, hogy rokonaimmal kicsit többet ittam és másnap nagyon rosszul éreztem magam. Nem mertem az igazat bevallani — így ráfogtam a gombára. Ezt csak most, ötven év távlatából merem elmondani, akkor nagyon „kikaptam" volna. A meccs alatt lekiismeret- furdalásom is volt, éreztem, hogy „bűnös" vagyok. Hajtottam is, ahogy csak erőm engedte, küzdöttem mint a megszállott . . . I
