Nagy Béla: Hajrá Fradi! Az Üllői úti stadion mérkőzései 1974-1984 (Budapest, 1984)
1978
5000 néző kezében a zöld füzet, a további szép látnivalók viszont elmaradtak. A csapat idegesen kapkodva, sok hibával játszott. A Fradi egyenlítő gólját a 82. percben Bálint futtából leadott nagy lövése jelentette. 76. FTC—RÁBA ETO 1-0 Ezen az MNK meccsen megszületett az új évad első győzelme. Az Üllői útra ismét kijött 5000 néző, de ezúttal is csak egy ferencvárosi gólt láthattak. A 12. percben Pogány lövését Rabcsák a kapufára ütötte és a berobbanó Szokolai fejjel továbbította a hálóba a labdát. A játék javult a korábbiakhoz képest, s néhány szép akció után már felcsattant a szurkolók tapsa. A mérkőzés után Friedmanszky Zoltánnal is sokan kezet ráztak: az új edzőnek gratuláltak az első győzelemhez. Ez a győzelem is az egyik fontos állomása volt annak a sikernek, amely ugyan nem az Üllői úton született meg: ebben az évben a Ferencváros nyerte az MNK-t! 77. FTC-MÁV ELŐRE 5-0 Az 1978—79-es idény első Üllői úti bajnoki mérkőzésén a csapat hamar megnyugtatta a szurkolókat. Már az első félórában 3—0 volt az eredmény! Játékosaink szellemesen sok mozgással szinte térdre kényszerítették a székesfehérváriakat. A sok-sok helyzet után akár kétszámjegyű győzelem is születhetett volna. 78. FTC—FF KALMAR 2-0 A KEK rajt a várakozásnak megfelelően alakult. A kétgólos győzelemmel végződő találkozón azonban nem tapsolták vörösre a szurkolók a tenyerüket. Egy átszervezett rapat első nemzetközi győzelme volt, amely kétségtelenül örvendetes ténynek számított. Friedmanszky Zoltán edző higgadtan értékelte a látottakat: „Az eredmény szép, lényegében úgy alakult, ahogy szerettem volna, most mégsem vagyok nyugodt. Ez a két gól csak akkor lehetett volna megnyugtató előny, ha olyan játékkal párosul, amelyet az utóbbi hetek teljesítménye alapján vártam.” Mint a visszavágón kiderült a budapesti előny bőségesen elegendő volt a továbbjutáshoz. 79. FTC-CSZKA MOSZKVA 1-0 „Villámszervezéssel" kellett a mérkőzést létrehozni, hiszen a szovjet csapat váratlanul érkezett meg, s egy nappal később már mérkőzni szeretett volna. A futballmatinén — szombat délelőtt 10 órakor — mintegy 2000 szurkoló jelent meg. Sokan a reggeli bevásárlást szakították félbe, burgonya, zöldség, dinnye kandikált ki a piacon járt szurkolók szatyrából. . . A derűs hangulathoz kitűnő napsütéses idő köszöntött be, így a Fradi-pályán élvezetes volt a műsor. A mérkőzés előtt sok-sok helyzet alakult ki, s a kapuk előtti kavarodás után hazaadásból kapufát lőtt az egyik moszkvai védő! A CSZKA a mezőnyben tetszetősen játszott, nagy helyzetei is voltak, de a találkozó egyetlen gólját a Fradi lőtte: Takács a mezőny legjobbja közvetett szabadrúgás után nagy lövéssel vette be a CSZKA kapuját. Most mielőtt az első villanyfényes mérkőzésünk krónikáját felidézzük, emlékezzünk meg az első edzésről, amely villanyfénynél zajlott. A Fradi műsorfüzetben erről az ünnepről akkor így írtam: A Ml FÉNYÜNK. . . Szeptember 21. Majd mindenkinek az ősz első napja jut erről eszébe. Pedig 1978. szeptember 21-e néhány sportbarátommal együtt más esemény miatt lesz örökké felejthetetlen számomra. Önök ezen a napon úgy este 6 óra körül hazatértek a munkából, talán sokan a napi fáradtságot egy kényelmes fotelben félig már ki is heverték. Az Üllői úton azonban ezekben az órákban tetőfokára hágott az izgalom. Nem, nem volt kapkodás, néhány ember csak lenyomott egy-egy gombot, s pár perc múlva kigyulladtak a fények. Fényárban úszott az Üllői úti stadion. A gyepen pedig az eseményhez illően szokatlan, tétova mozdulatokkal megjelentek a zöld-fehér mezes labdarúgók. Edzés villanyfénynél — saját pályán —, a klub történetében először! Nem érezhették ennek jelentőségét a többségében ifjú labdarúgók, akik ekkor pályára léptek. Valahogy ma már minden, így ez is olyan természetes. Nekem mégis olyan felemelő volt ez az este. Mondták már, hogy mindent „krónikás szemmel" nézek. Van benne valami, de ez az esti fény mégis más, több volt ennél. Láttam az idős, hetven éven felüli Varga bácsit, az egyik ősszurkolót könnyezni, láttam a negyedszázada klubunknál dolgozó buszsofőrt, a sok mindent átélt Medgyesi Lajost meghatódni, az egyesület elnök- helyettesét, Hargitai Károlyt, amint oldalán lányával boldogan tekintett a fénycsóvák „tüzébe". Ott állt a lámpák nappali világánál Elek Gyula, a kézilabdázók mestere, s nem tudta mire legyen büszkébb, a fényárra, vagy kisfiára, Gabira, aki, mint láttam, 18
