Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)

II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955

oldalvonalon kívülre rúgta a labdát, hogy a veterán Slózi — a közönség nagy üdvrivalgása közepette — elhagyhassa a pályát...

Már az 5. percben az osztrák kapuba ikerült a labda: Bozsik kiugratta Tichyt, aki a kifutó kapus mellett, mintegy 6 méterről a hálóba gurított. A következő percben Kocsis a kapufát találta telibe ... A II. félidő elején az osztrákok váratlanul egyenlítettek. Ezután azonban óriási fordulat történt. Mintha ez a gól kés lett volna, amely elvágta a magyar játékosok feszültségét. A támadók hatalmas lendülettel kezdtek rohamozni, és hamarosan hullottak a gólok is. Kocsis fejesgólját két szép Czibor-alakítás követte, amely szintén góllal végződött. A sérült Kertész helyére csereként beállt Tóth II is feliratkozott a góllövők közé. A mérkőzés legszebb gólja 6 perccel a -befejezés előtt született. Bozsik Puskáshoz adott, a balösszekötő maga elé tette a labdát, aztán 25 méterről hatalmas erővel kapura lőtt, s a labda, mintha zsinóron húzták volna, védhetetlenül vágódott a bal felső sarokba, 6-1!

A magyar válogatott megérdemelte a hatalmas nézősereg ütemes, dübörgő tapsát az utolsó percekben és a mérkőzés lefújása után a helyéről felálló nézők tapsviharát. A II. félidőben igen szépen, igen jól, igen eredményesen játszott. A játék és az eredmény méltó volt a ritka jubileumhoz. Martin Maier osztrák sportújságíró így nyilatkozott a találkozó után: — Mesésen játszott a magyar csapat. A mieinkről csak ennyit mondhatok : sportszerű ellenfél volt...