Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
Csapatkapitány: Puskás Ferenc Ausztria: Zeman — Stotz, Happel, Hanappi — Ocwirk, Giesser — Halla, Wagner, Dienst, Koller, Schleger Cs: Giesser h. Engenstiller a 65. percben Szövetségi kapitány: Walter Nausch Csapatkapitány: Ocwirk Az egyik bécsi lap így írt a mérkőzés előtt: „Ha az osztrák csapat megnyeri ezt a mérkőzést, a világszenzáció híre szétfut az egész földgolyón és csapatunk visszanyert önbizalommal utazhat a VB-re.” Nos, az az igazság, hogy nem sok hiányzott a „világszenzációhoz”... A magyar válogatott hatalmas küzdelemben győzött, a különösen szünet után többet támadó osztrákok ellen. Az egyetlen gól még az első félidő 43. percében esett. A mérkőzés sorsát eldöntő öngól úgy született, hogy Budai labdáját Happel Kocsis elől a saját kapujába pattintotta. Kocsis a mérkőzés után így nyilatkozott: — Budai labdája a gólnál valószínűleg bement volna, de azért én is ráfutottam, és ha Happel egy gondolattal nem előzött volna meg, én nyomtam volna be a kapuba. Grosics: — Az osztrákok nagyon jól játszottak, mi viszont jól küzdöttünk és megérdemelten nyertünk. A II. félidőben nagy munka hárult ránk hátul. Még most is alig kapok levegőt... Hát bizony a derék kapus háromszor kifutva lábbal mentett, beívelt labdákat húzott le, lövéseket hárított távolról és közelről egyaránt. Egyszer pedig a levegőben összecsapott Diensttel, s a labda akadálytalanul gurult az üres kapu felé. Lantos a gólvonal előtt érte utói és vágta ki a labdát a mezőnybe ... Ocwirk nyilatkozata: — Klasszis együttes a magyar csapat, de ma nem játszott jól. Kemény volt a játék, ,de sportszerű. Ügy érzem, a döntetlent ki tudtuk volna harcolni, ha jobban megy a lövés. Talán még a győzelmet is ... A sok évtizedes magyar—osztrák labdarúgó találkozók sorozatában persze nem ez volt az egyetlen, amikor a vesztes úgy érzi, hogy győznie kellett volna és a győztes örömébe jó adag üröm is vegyült. A magyar öltözőben ugyanis alig lehetett felfedezni nyomát a győzelem fölötti örömnek. A játékosok kimerültén rogytak le a padokra, és csak hosszabb idő után kezdték a mérkőzés egyes jeleneteit feleleveníteni, de olyan tárgyilagossággal, mintha nem is Bécsben, egy nagyszerű ellenféllel szemben kiharcolt győzelem után lennének. Pedig hát a jó védekezéssel elért győzelemnek is rangja van. Igaz, azokban az években a magyar csatársor szemkápráztató, gólbő játéka volt a győzelmi jellemző. Ezt szokta meg szurkoló, vezető, — de maguk a játékosok is ... 1954. november 15. Budapest, Népstadion, 94 000 néző. Vezette: Orlanüini (Olaszország). MAGYARORSZÁG—AUSZTRIA 4-1 (1-1) G: Czibor, Palotás, Kocsis, Sándor, ill. Hanappi. Magyarország: Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bp. VL) — Szojka (Salgótarján), Kotász (Dunaújváros) — Sándor (Bp. VL), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (Bp. VL), Czibor (Honvéd), Fenyvesi (Kinizsi). Cs: Grosics h. Oláh (Salgótarján) a 83. percben, Czibor h. Palotás (Bp. VL) a 33. percben. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. Csapatkapitány: Hidegkúti Nándor. Ausztria: Schmied — Koslicek, Kollmann, Bran- schandt — Ocwirk, Koller — Horak, Körner I, Wagner, Hanappi, Gollnhuber. Os: Horak h. Rieger a 61. percben. Szövetségi kapitány: Walter Nausch. Csapatkapitány: Ocwirk. Ez volt az első osztrák—magyar a Népstadionban ! Közel százezren voltak __ A félidei 1-1 es e redmény után a magyar csapat a második játékrészben nagyon feljavult. íme 6 perc története a mérkőzés leglátványosabb részéből: „A 66. percben Kocsist szögletre szereli az osztrák védelem. Fenyvesi berúgása után Kollmann az utolsó pillanatban ment szögletre Palotás elől. Sándor rúgja a szögletet. A labda remekül ívelő- dik a kapu elé és a berohanó Kocsis bombaerejű fejessel küldi a kapu közepébe. Már 3-1 a javunkra! A közönség nagy örömujjongással fogadja a gólt, és utána a mérkőzés végéig szinte szüntelenül zúg a HAJRÁ, MAGYAROK! és a taps. A 69. percben Sándor beadását Hidegkúti éles szögből 8 méterről fölé lövi. A 72. percben előrelendülnek az osztrákok is. Gollnhuber beadását Grosics a levegőben úszva védi.” Örökítsük meg az első Népstadionban született gólt is, amit a „sógoroknak” rúgtunk: a 9. percben Sándor elviharzott, az alapvonalról beadott és Czibor a középcsatár helyéről, 6 méterről jobbal, 57
