Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
a bíró lesállást lát. A közönség egyre viharosabban tüntet. Már a II. félidő 47. percében járunk. Sérülések miatt hosszabbít a játékvezető. A 49. perc elején aztán vége... Szakadatlanul harsog a fütty és nem is szűnik meg addig, amíg az osztrákok el nem tűnnek a játékoskijáróban. Matteát rendőrök kísérik. Toldi hallatlanul felizgatva méregeti a bírót. Régi ellenségek. Meisl tudta ezt, és olyan bírót akart, aki nem engedi Toldit úgy játszani, ahogy szokott. Meisl félt Tolditól és Sár ősitől. Sárosit fogta Sesta, Toldit fogta a bíró Mattea... Így Meislnek megérte, hogy elintézte a bírócserét: a belga Baert helyett Mattea „jobb volt”... Toldit alig tudják lefogni, de nagynehezen az öltözőbe viszik. Ott már Sárosi az asztalra borulva zokog, egész testét rázza a sírás. Feldmann jár körbe és nyugtatja a csapatot.” Befejezésül a két szövetségi kapitány és két semleges nyilatkozata. Nádas Ödön: — A magyar válogatott hősiesen küzdött és reális körülmények között nem így alakult volna a végeredmény. Az első félidőben 10, a másodikban 9 emberrel játszottunk a keményen küzdő osztrák tizeneggyel szemben — s így a 2-1-es vereség miatt nem gáncs, de dicséret illeti a magyar fiúkat. Meisl Hugo: — Előbb játék folyt, utána verekedés. Nagyon örvendek, hogy az osztrákok a verekedésben nem vettek részt (?). Markos kiállítása nem tette jóvá az igazságtalan 11-est. Az osztrákok pontosabb, átgondoltabb játékuknak köszönhetik a győzelmet, amely teljesen megérdemelt. Kár, hogy a nagy gólhelyzetek kimaradtak, különben még nagyobb gólaránnyal is győzhettünk volna. Bensemann, német sportújságíró: — Az első félidő nagyon szép volt, az utolsó negyedóra egyenesen remek. A bíró lelkén szárad, hogy elromlott a meccs. A magyar csapat a 16-os- ig vitte a labdát, de ott megtorpant. Az amerikai távirati iroda ügynöksége: — Túl erős mérkőzés, nem csoda, mert hiszen ősi ellenfelek kerültek szembe egymással. Egyik csapat sem volt kifejezetten fölényben és fordított is lehetett volna az eredmény. * * * A 76. magyar—osztrák előtt egyértelműen a bécsiek voltak az esélyesek. A magyar csapat ekkor már négy éve nem nyert a „sógorok” ellen... A magyaroknál az új szövetségi kapitány bemutatkozása elé nagy érdeklődéssel, és bizakodással tekintettek. Dietz Károly dr. ügyvéd ekkor 49 éves volt és ő kapta a megtisztelő megbízatást. — Nekem ez a mérkőzés a kapitányi premierem lesz. Mint a válogatóbizottság tagja, már több ízben vártam „érdekelten” válogatott meccseket, de kapitány most vagyok először. Ha meggondoljuk, hogy az Európa Kupáért megy a játék és éppen az osztrákokkal kerülünk össze, azt hiszem, egészen érthető, hogy olyan érzéssel várom a mérkőzést, mint színpadi szerző első darabja bemutatóját. 1934. október 7. Budapest, Hungária út, 35 000 néző. Vezette: Barlassina (Olaszország) MAGYARORSZÁG—AUSZTRIA 3-1 (1-1) Európa Kupa G: Sárosi 2, Toldi ill. Zischek Magyarország: Háda (Ferencváros) — Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest) — Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) — Tamássy (Újpest), Cseh II (Hungária), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr. Csapatkapitány: Sternberg László Ausztria: Platzer — Pavlicsek, Sesta — Wagner, Hoffmann, Nausch — Zischek, Gsdhweidl, Sindelar, Donnenfeld, Horváth Szövetségi kapitány: Meisl Hugo Csapatkapitány: Horváth Az első félidő Ausztria fölényének a jegyében folyt le, a vezetést is ők szerezték meg és az egyenlítés csak nehezen született meg. A gólszerző Sárosi még egy alkalommal a hálóba talált ugyan, de a játékvezető érvénytelenítette a gólt, mivel közben már fütyült. A szünetben tiszteletre méltó őszinteséggel elismerte, hogy hibázott, mert nem adott előnyszabályt az esetnél —, de nem hitte, hogy a magyaroknál marad a labda ... („Pedig az előnyszabály éppen az én iskolám! Én voltam az úttörője ennek a szabálynak Olaszországban!”) A második félidőben aztán a magyar csapat annyit támadott, hogy az újabb gólok elérése már csak idő kérdése volt. Toldi gólja után végleg eldőlt a mérkőzés. A hármas sípszó után a közönség betódult a pályára és a szurkolók vállukra kapták a győzteseket. (A nagy örvendezés közben sokan észre sem vették, hogy a tribünpáholy egyik részén a padló42
